1. Amikor meghozták a döntést, hogy hajón Itáliába visznek minket, Pált több más fogollyal együtt átadták az Auguszta zászlóalj Juliusz nevû századosának.

2. Egy adramittiumi hajóra szálltunk fel, amely az ázsiai kikötõk felé tartott, és kifutottunk a tengerre. A tesszalonikai macedón Arisztarchusz is velünk tartott.

3. Másnap Szidónba érkeztünk. Juliusz emberségesen bánt Pállal, megengedte, hogy meglátogassa barátait, és hogy azok gondoskodjanak róla.

4. Innét továbbindultunk, és az ellenszél miatt Ciprus alatt hajóztunk,

5. majd a kilikiai és a pamfiliai tengeren át a liciai Mirába érkeztünk.

6. A százados talált ott egy alexandriai hajót, amely Itáliába készült, arra szállított át minket.

7. Hajónk napokon át lassan haladt, s csak nagy nehezen jutottunk el Knidoszig. A szél miatt nem lehetett kikötni, ezért Szalmóne-foknál Kréta alá hajóztunk.

8. Csak nagy üggyel-bajjal tudtunk a partnál elhaladni, végül a Jókikötõnek nevezett helyhez értünk. Ehhez közel esik Laszája városa.

9. Az idõ igen eljárt, a hajózás már nem volt biztonságos, hisz már a böjt ideje is elmúlt. Pál figyelmeztette õket, így szólva:

10. "Emberek, úgy látom, hogy a hajózás nemcsak a rakományra és a hajóra, hanem az életünkre is veszélyessé kezd válni."

11. A százados azonban inkább bízott a kormányosban és a hajótulajdonosban, mint Pál szavaiban.

12. A kikötõ nem volt alkalmas a telelésre, ezért a többség abban állapodott meg, hogy elhajóznak onnét, és ha csak lehetséges, egy krétai kikötõbe, Fõnixbe futnak be, és ott töltik a telet. Ez a kikötõ védelmet nyújt a délnyugati és az északnyugati szél ellen.

13. Gyenge déli szél fújt, ezért azt gondolták, hogy kitarthatnak szándékuk mellett. Felvonták hát a vitorlát, és Kréta partjai mentén továbbindultak.

14. Hanem nemsokára lecsapott ránk a sziget felõl az északkeletinek nevezett forgószél.

15. Elkapta a hajót, nem bírtunk a széllel szemben haladni, feladtuk a harcot, s a vihar elsodort minket.

16. Amikor egy Klaudának nevezett kis sziget alatt elfutottunk, alig bírtuk megtartani a mentõcsónakot.

17. Miután mégis fölhúzták, védõintézkedést tettek, s körülkötözték a hajót. Féltek, hogy a Szirtisznek ütõdnek, lebocsátották a lassítót, s így sodródtak tovább.

18. A rettenetes vihar egyre hányt-vetett bennünket, ezért másnap a tengerbe szórták a rakományt,

19. harmadnap pedig (a hajósok) saját kezükkel kidobálták a hajó fölszerelését.

20. Több napon át sem a napot, sem a csillagokat nem lehetett látni. A vihar csak dühöngött, végül már minden reményünk odavolt, hogy megmenekülhetünk.

21. Már jó ideje nem ettek. Pál ekkor elõállt, s megszólalt: "Emberek, rám kellett volna hallgatnotok: nem lett volna szabad elindulni Krétáról. Elkerülhettük volna ezt a bajt és kárt.

22. De most azt mondom, ne veszítsétek el a reményt. Csak a hajó vész oda, emberekben nem esik kár.

23. Az éjszaka megjelent elõttem annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok.

24. Azt mondta: Ne félj, Pál! Neked a császár elé kell állnod! Nézd, neked ajándékoz az Isten mindenkit, aki veled hajózik.

25. Bízzatok hát, emberek! Én hiszek az Istennek, hogy valóra válik, amit hírül kaptam.

26. Ki kell vetõdnünk valamilyen szigetre!"

27. Már a tizennegyedik éjszaka szakadt ránk azóta, hogy az Adriai-tengeren hányódtunk, amikor éjféltájban a hajósok azt kezdték sejteni, hogy szárazföldhöz közeledünk.

28. Mérõónt bocsátottak le, s húsz ölet mértek. Kisvártatva ismét lebocsátották a mérõónt, s most tizenötöt mutatott.

29. Féltek, hogy sziklazátonyba ütközünk, lebocsátottak hát négy vasmacskát a hajó faráról, s alig várták, hogy megvirradjon.

30. Virradatkor a hajósok el akartak a hajóról menekülni, ezért lebocsátották a tengerre a mentõcsónakot, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orráról le akarják ereszteni a vasmacskát.

31. Pál odaszólt a századosnak és a katonáknak: "Ha ezek nem maradnak a hajón, nem menekülhettek meg."

32. Erre a katonák elvágták a mentõcsónak kötelékét s engedték, hogy kiessék.

33. Amikor virradni kezdett, Pál mindnyájukat kérte, hogy vegyenek magukhoz valami táplálékot: "Ma már tizennegyedik napja, hogy nem ettetek, s nem vettetek magatokhoz semmit.

34. Ezért nagyon kérlek benneteket, vegyetek magatokhoz valami táplálékot, javatokra szolgál. Senkinek még a haja szála sem görbül meg."

35. Aztán kezébe vette a kenyeret, hálát adott az Istennek mindannyiuk szeme láttára, megtörte és hozzáfogott enni.

36. Erre mindnyájan megnyugodtak, s szintén vettek magukhoz ételt.

37. A hajón összesen kétszázhetvenhatan voltunk.

38. Amikor már jóllaktunk, úgy könnyítettek a hajón, hogy a búzát a tengerbe vetették.

39. Amikor megvirradt, nem ismerték fel a szárazföldet, de egy öblöt észrevettek. Lapos partja volt, úgy gondolták hát, hogy ha lehetséges, erre futtatják rá a hajót.

40. A vasmacskákat eloldották, és hagyták a tengerbe veszni. Egyszersmind a kormányrudak köteleit is meglazították, aztán felvonták a szél irányában az orrvitorlát, s a part felé igyekeztek.

41. Amikor egy földnyelvhez jutottunk, ráfuttatták a hajót. A hajó orra befúródott, és mozdulatlan maradt, de a hajó fara a nagy hullámveréstõl kezdett szétesni.

42. A katonáknak az volt a szándékuk, hogy a foglyokat megölik, nehogy partra úszva elmeneküljenek.

43. De a százados meg akarta menteni Pált, ezért megtiltotta tervük végrehajtását. Elrendelte, hogy elõször azok ugorjanak ki, akik tudnak úszni, s igyekezzenek kiúszni a partra.

44. A többieket úgy vitték ki deszkákon vagy hajóroncsokon. Így mindenki épségben kijutott a partra.



Livros sugeridos


“Deus é servido apenas quando é servido de acordo com a Sua vontade.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.