1. Míg Apolló Korintusban tartózkodott, Pál a felsõ tartományokon át Efezusba érkezett. Itt néhány tanítványra akadt.

2. Megkérdezte tõlük: "Megkaptátok a Szentlelket, amikor hittetek?" "Nem is hallottuk, hogy van Szentlélek" - felelték.

3. "Mire keresztelkedtetek?" - kérdezte ismét. Ezt válaszolták: "János keresztségére."

4. "János a bûnbánat keresztségével keresztelt - magyarázta Pál -, a népet meg arra biztatta, higgyenek abban, aki utána jön, azaz Jézusban."

5. Ezt hallva megkeresztelkedtek Jézus nevére.

6. Ezután Pál rájuk tette a kezét, és leszállt rájuk a Szentlélek, megkapták a nyelvek adományát és prófétáltak.

7. Ezek az emberek együttvéve voltak vagy tizenketten.

8. Eljárt a zsinagógába, és három hónapon át bátran beszélt, vitatkozott, hogy meggyõzze õket az Isten országáról.

9. De amikor némelyek megkötötték magukat, és nem hittek, sõt nyilvánosan gyalázták az (Úr) tanítását, otthagyta õket. A tanítványokat is különválasztotta tõlük és naponta tanította õket Tirannusz iskolájában.

10. Ez így tartott két esztendeig, úgyhogy Ázsia minden lakója, zsidó és görög egyaránt hallotta az Úr szavát.

11. Az Isten rendkívüli csodákat is tett Pál által.

12. Így például betegekre tették az általa használt törülközõket és fejkendõket, és a betegség elhagyta õket, a gonosz lelkek meg kiszálltak belõlük.

13. A vándorló zsidó ördögûzõk közül is megpróbálták néhányan, hogy a gonosz lelkektõl megszállottakra ráolvassák Urunk Jézus nevét, ezt mondva: "Kényszerítlek titeket Jézusra, akit Pál hirdet."

14. Egy zsidó fõpapnak, Szkéuasznak hét fia is így tett.

15. De a gonosz lélek visszavágott: "Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?"

16. Ezzel rájuk vetette magát a megszállott ember, kettõt letepert közülük, s úgy elbánt velük, hogy meztelenül és sebekkel borítva menekültek ki a házból.

17. Errõl minden efezusi zsidó és görög tudomást szerzett. Nagy félelem fogta el õket, és magasztalták Urunk Jézus nevét.

18. Sok hívõ is elõállt, beismerték és elmondták saját mesterkedéseiket.

19. A bûbájosok közül sokan könyveiket is elhozták, és mindenki szeme láttára elégették õket. Ezek értékét ötvenezer ezüstre lehetett becsülni.

20. Így az Úr szava egyre terjedt, s nagymértékben megszilárdult.

21. Ezek után az események után Pál föltette magában, hogy Macedónián és Acháján át elmegy Jeruzsálembe. Azt mondta: "Ha ott már voltam, Rómát is kell látnom."

22. Segítõtársai közül kettõt, Timóteust és Erasztuszt Macedóniába küldte, maga meg egy ideig még Ázsiában maradt.

23. Ebben az idõben nem kis zavargás támadt az (Úr) tanítása miatt.

24. Egy Demeter nevû ezüstmûves ezüst Artemisz-templomocskák készítésével jelentõs keresethez juttatta az iparosokat.

25. Összehívta õket meg a hasonló foglalkozásúakat, és így szólt hozzájuk: "Emberek, tudjátok, hogy ez a mesterség biztosítja jólétünket.

26. Látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál okoskodásaival nemcsak Efezusban, hanem majdnem egész Ázsiában nagy tömegeket meggyõzött. Azt tanítja, hogy kézzel alkotott istenek nincsenek.

27. De nemcsak az a veszély fenyeget, hogy szakmánk tönkremegy, hanem a nagy istennõnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik, és csorbát szenved fölsége, pedig egész Ázsia, sõt az egész világ tiszteli."

28. Amikor ezt hallották, dühbe jöttek, s így kiabáltak: "Nagy az efezusiak Artemisze!"

29. Az egész városban nagy lett a felfordulás. Egy emberként a színházba rohantak, s macedóniai Gájuszt és Arisztarchuszt, Pál kísérõit is magukkal hurcolták.

30. Pál a népgyûlésbe akart menni, de a tanítványok nem engedték.

31. Néhány ázsiai fõtisztviselõ, és aki csak barátja volt, üzenetet küldött neki, kérték, hogy ne menjen a színházba.

32. Ott ugyanis összevissza kiabáltak, az egész gyûlés csupa izgatottság volt, a legtöbbje azt sem tudta, miért jöttek össze.

33. Végül a tömegbõl elõcitálták Sándort, akit a zsidók elõretuszkoltak. Sándor intett a kezével, hogy meg akarja magyarázni a népnek a dolgot.

34. De amikor észrevették, hogy zsidó, lármázni kezdtek, s vagy két óráig egy emberként ordították: "Nagy az efezusiak Artemisze!"

35. Végül a jegyzõ csillapította le a tömeget ezekkel a szavakkal: "Efezusi férfiak! Ki az, aki ne tudná, hogy Efezus a nagy Artemisz templomának városa és égbõl alászállt szobrának õre?

36. Minthogy ez iránt senkinek sincs kétsége, le kell csillapodnotok, és nem szabad semmit sem elhamarkodnotok.

37. Ide hurcoltátok ezeket az embereket, noha nem templomrablók és istennõnket sem káromolták.

38. Ha tehát Demeternek és a vele tartó többi mesterembernek van valami panaszuk valaki ellen, vannak törvénynapok és helytartók, tegyenek panaszt ott.

39. Ha meg valami más bajotok van, azt a törvényes népgyûlésen lehet elintézni.

40. Mert különben annak a veszélynek tesszük ki magunkat, hogy a mai zavargás miatt bevádolnak bennünket, és nincs semmi érvünk, amivel megokolhatnánk ezt a csõdületet." Ezekkel a szavakkal feloszlatta a gyûlést.



Livros sugeridos


“O Anjo de Deus não nos abandona jamais.” São Padre Pio de Pietrelcina

Newsletter

Receba as novidades, artigos e noticias deste portal.