Sámuel I. könyve, 4
1. Sámuel szava egész Izraelnek szólt. Éli nagyon megöregedett, s fiai folytatták üzelmeiket az Úr színe elõtt. Abban az idõben Izrael hadba vonult a filiszteusok ellen, és Eben-ha-Ezer mellett ütött tábort.
2. A filiszteusok Afek közelében táboroztak. A filiszteusok csatasorba álltak Izrael ellen. Nehéz küzdelem volt, és Izrael vereséget szenvedett a filiszteusoktól: mintegy négyezer ember elesett a nyílt mezõn a csatában.
3. Amikor a nép visszatért a táborba, Izrael fiainak vénei így szóltak: "Miért engedte meg ma az Úr, hogy a filiszteusok legyõzzenek bennünket? Ide hozzuk Silóból Istenünk ládáját, akkor eljön közénk, és kiszabadít minket ellenségeink kezébõl."
4. A nép tehát elküldött Silóba, és elhozatta onnan a Seregek Urának ládáját, aki a kerubok fölött trónol. Éli két fia, Hofni és Pinchász kísérte a ládát.
5. Amikor az Úr ládája a táborba ért, egész Izrael örömujjongásban tört ki, úgyhogy beleremegett a föld.
6. A filiszteusok hallották az örömujjongást, és megkérdezték: "Mit jelent a héberek táborában ez a hangos ujjongás?" Amikor megtudták, hogy az Úr ládája a táborba érkezett,
7. fa filiszteusokat félelem fogta el, mert azt mondták: "Istenük eljött hozzájuk a táborba." És így beszéltek: "Jaj nekünk, hisz ilyen még nem fordult elõ!
8. Jaj nekünk! Ki szabadít ki minket ennek a hatalmas Istennek a kezébõl? Ez az az Isten, aki az egyiptomiakat mindenféle csapással sújtotta a pusztában.
9. Szedjétek hát össze minden erõtöket, és legyetek férfiak, filiszteusok, nehogy a héberek szolgaságába kerüljetek, amint õk voltak a ti szolgaságotokban. Bizonyuljatok férfinak és harcoljatok!"
10. A filiszteusok küzdöttek, és Izrael fiai vereséget szenvedtek. Menekültek, ki-ki a maga városába. Vereségük nagyon súlyos volt: Izrael fiai közül harmincezer gyalogos elesett.
11. Az Isten ládáját is zsákmányul ejtették, és Élinek mindkét fia meghalt, Hofni is, Pinchász is.
12. Benjamin fiai közül az egyik elmenekült a csatatérrõl, és még aznap Silóba ért. Ruhája meg volt szaggatva, és hamu volt a fején.
13. Amikor megérkezett, Éli ott ült egy széken a kapuban és leste az utat, mert szíve aggódott az Isten ládájáért. Amikor az ember odaért és elmondta a városnak a hírt, az egész város jajgatásban tört ki.
14. A nagy jajgatás hallatára Éli megkérdezte: "Mit jelent ez a nagy zajongás?" Erre az ember sietve odament hozzá, és elmondta Élinek a hírt.
15. Éli kilencvennyolc esztendõs volt, és szeme elhomályosult, úgyhogy már nem látott semmit.
16. Az ember jelentette Élinek: "A táborból jövök, ma menekültem el a csatából." Az megkérdezte: "Mi történt fiam?"
17. A hírhozó ezt válaszolta: "Izrael megfutamodott a filiszteusok elõl. A nép súlyos vereséget szenvedett, a két fiad elesett, és az Isten ládáját is zsákmányul ejtették."
18. Amikor az Isten ládájáról beszélt, ez hátraesett a széken, keresztben, a kapun át, kitörte a nyakát és meghalt, mert már öreg volt és elnehezült. Negyven esztendeig kormányozta Izraelt.
19. Menye, Pinchásznak a felesége áldott állapotban volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta az Isten ládája zsákmányul ejtésének, apósa és férje halálának hírét, összeesett és szült, mert hirtelenül rájöttek a fájások.
20. Mivel haldoklott, a körülötte levõ asszonyok így beszéltek hozzá: "Ne aggódj, fiút szültél!" De nem felelt, nem vetett rá ügyet.
21. A fiút Ikabodnak nevezte el. Ezzel azt akarta mondani, hogy "odavan Izrael becsülete", az Isten ládájának, valamint apósának és férjének elvesztése miatt.
22. Így beszélt: "Kiveszett Izraelbõl a becsület, mert zsákmányul ejtették az Isten ládáját."
