Rut könyve, 2
1. Noéminak volt egy rokona a férje részérõl. Tekintélyes ember volt, ugyanabból a nemzetségbõl, mint Elimelech. Boásznak hívták.
2. A moábita nõ, Rut, így szólt Noémihez: "Szívesen kimennék a mezõre kalászt szedni, ha volna, aki megengedné." "Menj, leányom!" - felelte neki.
3. El is ment, és szedte a kalászt az aratók után a szántóföldön. Úgy esett, hogy épp Boászé volt az a darab föld, Elimelech nemzetségébõl.
4. Boász akkor jött ki Betlehembõl. Megszólította az aratókat: "Az Úr legyen veletek!" "Áldjon meg az Úr!" - felelték.
5. Ezután Boász megkérdezte szolgájától, akit az aratók fölé rendelt. "Kié ez a fiatalasszony?"
6. Az aratók fölé rendelt szolga így válaszolt: "Ez a fiatalasszony az a moábita nõ, aki Moáb földjérõl jött ide Noémival.
7. Megkérdezte: Szabad tallóznom és az aratók után kalászt szedegetnem? Így hát jött és reggeltõl mostanáig talpon volt."
8. Boász így szólt Ruthoz: "Hallgass ide, leányom! Ne menj más földjére tallózni, ne menj el innét, hanem szegõdj szolgáimhoz.
9. Tartsd szemmel a földet, amelyet learatnak és haladj a nyomukban. Megparancsoltam szolgáimnak, hogy ne háborgassanak. S ha megszomjazol, menj oda a korsóhoz és igyál abból, amit a szolgáim telemertek."
10. Rut arcra borult és egészen a földig hajolt, aztán megkérdezte: "Hogy van az, hogy tetszésre leltem szemedben és - bár idegen vagyok -, ennyire szíves vagy hozzám?"
11. "Elbeszélték nekem - válaszolta Boász -, mi mindent tettél anyósodért férjed halála után: elhagytad apádat, anyádat, szülõföldedet és eljöttél egy néphez, amelyet azelõtt soha nem ismertél, sem tegnap, sem tegnapelõtt.
12. Jutalmazzon meg az Úr azért, amit tettél! Részesítsen bõséges jutalomban az Úr, Izrael Istene, akinek védõszárnyai alatt oltalmat találni ide jöttél."
13. "Szeretném, ha tetszésre találhatnék szemedben, uram! Megvigasztaltál és jó szóval fordultál szolgálódhoz, jóllehet még annyi sem vagyok neked, mint valamelyik szolgálód" - felelte.
14. Evés idején Boász odaszólt neki: "Gyere ide, egyél ebbõl a kenyérbõl és mártsd be falatodat a borecetbe!" Leült hát az aratók közé. (Boász) odaöntött neki egy halom pörkölt gabonát. Evett a jóllakásig, és még maradt is neki belõle.
15. Amikor felállt, hogy tovább tallózzék, Boász meghagyta szolgáinak: "Hagyjátok, hadd tallózzék a kévék között is, ne bántsátok!
16. Inkább húzgáljatok ki a kévétekbõl és hullassatok el néhány kalászt, hogy fölszedhesse s ne szóljatok rá!"
17. Rut egészen estig tallózott a szántóföldön, és amikor kicsépelte, amit összeszedett, volt vagy egy mérõnyi árpa.
18. Fogta, és visszament a városba, és megmutatta anyósának, amit összeszedett. S azt is megmutatta, ami megmaradt neki, amikor már eleget evett és odaadta neki.
19. Anyósa megkérdezte: "Hol tallóztál ma, hol dolgoztál? Legyen áldott, aki jó volt hozzád!" Rut elbeszélte anyósának, kinél dolgozott. "Azt az embert - mondta -, akinél ma dolgoztam, Boásznak hívják."
20. Noémi azt mondta menyének: "Áldja meg az Úr, aki nem tagadta meg irgalmát sem az élõktõl, sem a holtaktól!" Majd így folytatta: "Az a férfi a rokonunk, gyámolítóink közé tartozik."
21. Rut erre elmondta anyósának: "Azt mondta nekem: tarts szolgáimmal, amíg csak le nem aratnak!"
22. Noémi tehát így szólt menyéhez, Ruthoz: "Jól van, lányom, szegõdj csak szolgáihoz, nehogy valamelyik más szántóföldön kelletlenül fogadjanak."
23. Rut tehát egészen az aratás és a szüret végéig Boász szolgáival tartott. És továbbra is anyósánál maradt.
