Izajás könyve, 5
1. Hadd énekeljem el barátomnak szõlõje iránti szerelme énekét. A barátomnak volt egy szõlõskertje, termékeny domboldalon.
2. Felásta földjét, a köveket kiszedte belõle, és nemes szõlõfajtákkal ültette be. A közepére tornyot épített, és sajtót is vágott benne. Aztán várta, hogy szõlõt teremjen, de csak vadszõlõt hozott.
3. Most hát Jeruzsálem lakói és ti, Júda férfiai: Tegyetek igazságot köztem és szõlõm között!
4. Mit kellett volna még tennem szõlõmmel, amit nem tettem meg vele? Azt vártam, hogy szõlõt teremjen, hát miért hozott csak vadszõlõt?
5. Most azért tudtotokra adom, mit fogok tenni szõlõmmel: Lebontom sövényét, hadd legeljék le, lerombolom falát, hadd tapossák össze.
6. Parlaggá teszem, amit metszetlen hagynak, és nem kapálnak meg, hadd verje föl a bozót és a gaz. És megparancsolom a felhõknek: ne hullassanak rá esõt.
7. Igen, a Seregek Urának szõlõje Jeruzsálem háza, és Júda népe dédelgetett ültetvénye. Azt várta, hogy igaz tetteket vigyenek végbe, s lám, gaztetteket követnek el. Azt várta, hogy igazság terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom.
8. Jaj azoknak, akik házat házhoz sorakoztatnak, szántóföldet szántóföldhöz ragasztanak, míg az övék nem lesz minden hely, s nem csak õk lakják az egész országot.
9. Megesküdött a Seregek Ura fülem hallatára: "Bizony, rommá lesz a sok ház, és a szép nagy paloták lakatlanná válnak.
10. Tíz hold szõlõ csak egy korsóra valót hoz majd, és tíz véka vetõmag csak egy vékát terem."
11. Jaj azoknak, akik kora reggeltõl fogva mámorító italokat hajhásznak, és esténként sokáig fennmaradnak, mert a bor hevíti õket.
12. Citera és hárfa, dob és fuvola - az van, meg bor a lakomáikon, de az Úr tetteire nem ügyelnek, és kezének mûvét észre sem veszik.
13. Bizony, fogságba hurcolják majd népemet, mert nincsen benne érteni akarás. A hatalmasok éhen vesznek, maga a nép meg szomjúságtól eped el.
14. Feltárja torkát az alvilág, és végtelen szélesre nyitja a száját, hogy elnyelje népembõl a hatalmasokat, akik most oly vígan vannak.
15. Akkor majd meggörnyed az ember, megalázzák a büszke férfit, és a kevélyek lesütik szemüket.
16. Ám a Seregek Ura megdicsõül ítéletében, s a szent Isten felragyogtatja szentségét igazságossága által.
17. Bárányok legelnek ott mint legelõjükön, és a gazdagok romjai közt kosok tanyáznak.
18. Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra, és a bûnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret.
19. Akik így szólnak: "Rajta! Igyekezzék mûvével, hadd lássuk! Közeledjék és valósuljon meg, amit Izrael Szentje tervez, hadd érjük meg!"
20. Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak. Akik a sötétséget világosságnak teszik meg, s a világosságot sötétségnek, ami keserû, azt édesnek, az édeset meg keserûnek.
21. Jaj azoknak, akik bölcsek a tulajdon szemükben, és okosaknak hiszik saját magukat.
22. Jaj azoknak, akik hõsök a borivásban, és bátrak, ha mámorító italt kevernek.
23. Jaj azoknak, akik ha megvesztegetik õket, fölmentik a gonoszt, és attól, akinek igaza van, elveszik igazát.
24. Amint a tarlót felfalják a lángok, és az aszott fû elhamvad a tûzben, az õ gyökerük is hamuvá válik, virágjuk elszáll, mint a por. Mert elvetették a Seregek Urának törvényét, s megvetették Izrael Szentjének szavát.
25. Ezért az Úr haragja fölgerjedt népe ellen, fölemelte kezét és lesújtott rá. Megölte fejedelmeit, s hulláik úgy hevernek, mint a szemét az utcán. De ezzel még nem csillapult le haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
26. Jelt ad egy távoli nemzetnek, és füttyszóval elhívja a föld határairól. S lám, el is jön sietve, gyorsan.
27. Nincs közte fáradt, sem beteg, egyik sem álmos, egyik sem alszik. Derekán egyiknek sincs oldva az öve, s nem szakad el sarujának szíja.
28. Nyilai hegyesek, s íjai mind kifeszítve. Lovainak patája akár a kovakõ, s mint a forgószél, olyanok harci szekereinek kerekei.
29. Ordítása olyan, mint az oroszláné, úgy bömböl, mint egy oroszlánkölyök. Ordít és megragadja a zsákmányt, s ha elviszi, nincs, aki elvegye tõle.
30. Azon a napon úgy bömböl majd fölötte, mint ahogy a tenger bömböl. S ha az ember a földre néz: lám, szorongást keltõ sötétség van rajta, és világosságát homály fedi.
