Izajás könyve, 26
1. Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erõs várunk van, védelmül kõfal és bástya szolgál.
2. Nyissátok ki a kapukat! Hadd vonuljon be az igaz nemzet, amely mindvégig hûséges,
3. amelynek szíve állhatatos és megõrzi a békét, mert benned van bizalma.
4. Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó Szikla!
5. Letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta,
6. úgyhogy most láb tiporja, a szegények lába, a szûkölködõk talpa.
7. Egyenes az igazak útja, az igaz ember ösvényét te egyengeted.
8. Ítéleteid útját jártuk s benned reméltünk, Urunk. Neved és emlékezeted után vágyódott a lelkünk.
9. Utánad vágyódik éjszaka a szívem, s téged keres a lelkem bensõmben. Mert ha ítéleted utoléri a földet, a mindenség lakói megtanulják az igazságot.
10. Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanulja meg az igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot mûvel, s nem törõdik az Úr fölségével.
11. Uram, magasra emeled a kezed, de õk nem látják meg. Majd egyszer meglátják, mennyire szereted ezt a népet, és megszégyenülnek; az ellenségeidnek készített tûz megemészti õket.
12. Uram, te békességet adsz nekünk, mert ahogy tetteinkkel megérdemeljük, úgy bánsz velünk.
13. Urunk, Istenünk! Más urak parancsoltak nekünk, nem te, de mi csak a te nevedet dicsérjük.
14. A holtak nem kelnek életre s az árnyak nem támadnak fel, mert megbüntetted s megsemmisítetted õket, még az emléküket is eltörölted.
15. Gyarapítsd, Uram népedet, gyarapítsd! Adj dicsõséget népednek, s terjeszd ki országa határait!
16. A szorongattatásban téged keresünk, Urunk, az elnyomatás nyomorával te fenyítettél meg minket.
17. Amint a vajúdó asszony, aki közel van a szüléshez, felkiált gyötrõ fájdalmában, úgy voltunk mi is, Uram színed elõtt.
18. Terhesek voltunk, s vajúdtunk, de csak szelet szültünk: szabadulást nem szereztünk az országnak, s nem születtek új lakói a földnek.
19. Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad. Keljetek föl, és ujjongjatok mind, akik a porban nyugosztok! Mert világosság harmata a te harmatod, és az árnyak országa szülni fog.
20. Menj be kamrádba, én népem, s zárd magadra az ajtót! Rejtõzz el egy rövid idõre, míg el nem múlik a harag.
21. Mert az Úr hamarosan kilép hajlékából, és megbünteti a föld lakóit gonoszságukért. A föld felfedi a vért, és nem rejti tovább a megölteket.
