1. Erre Sámuel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta: "Ezzel fölkent az Úr örökrésze fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe fölött, és szabadítsd ki környezõ ellenségei kezébõl. Ez lesz neked a jel arra, hogy az Úr fölkent örökrésze fejedelmévé:

2. Ha most tovább mész, Benjamin határánál, Ráchel sírjánál... találkozol két emberrel. Ezt fogják neked mondani: A nõstényszamarak, amelyeknek keresésére indultál, elõkerültek. Nézd, atyád a nõstény szamarakat már el is felejtette, miattatok azonban aggódik és kérdezi: Mit tegyek fiamért?

3. Ha onnét tovább mész és a Táboron a tölgyeshez érsz, ott három emberrel találkozol, akik Isten városa, Bétel felé tartanak majd. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három kenyeret és a harmadik egy tömlõ bort.

4. Üdvözölnek és odanyújtanak neked két kenyeret - fogadd el a kezükbõl.

5. Aztán Isten Gibeájába érsz [ott lakik a filiszteusok helytartója]. Amikor belépsz a kapun, egy sereg prófétával találkozol, akik a magaslatról jönnek lefelé. Elõttük zeng majd a hárfa, a dob, a furulya és a cintányér, õk maguk meg prófétai révületben lesznek...

6. Akkor az Úr lelke rád száll, úgyhogy te is prófétai révületbe esel és más emberré változol.

7. Ha ezek a jelek megjelennek, vidd végbe, amihez erõt érzel magadban. Mert veled van az Isten.

8. Menj hát le elõre Gilgalba, s majd én is lemegyek hozzád az égõáldozatot és a közösség áldozatát bemutatni. Hét napig kell rám várnod, míg elmegyek hozzád és tudtodra adom, mit kell tenned."

9. Mihelyt megfordult, hogy Sámuelt elhagyja, Isten kicserélte a szívét, és a jelek is mind megjelentek azon a napon.

10. Amikor onnét Gibeába értek, lám, egy sereg próféta jött velük szembe, s leszállt rá az Isten lelke, úgyhogy õ is prófétai révületbe esett.

11. Amikor azok, akik korábban ismerték, látták, hogy a prófétákkal együtt õ is jövendöl, az emberek így szóltak egymáshoz: "Mi történt Kis fiával? Saul is a próféták közt van?"

12. Az egyikük megjegyezte: "És ki az apja?" Ezért keletkezett ez a szólásmondás: "Saul is a próféták közt van?"

13. Amikor a prófétai révület megszûnt, hazament.

14. A nagybátyja megkérdezte tõle és szolgájától: "Hol jártatok?" "A nõstény szamarakat kerestük - felelte -, de amikor láttuk, hogy nincsenek sehol, elmentünk Sámuelhez."

15. Sault nagybátyja megkérte: "Beszéld el, mit mondott nektek Sámuel."

16. Saul ezt válaszolta nagybátyjának: "Tudtunkra adta, hogy a nõstény szamarak elõkerültek." Hanem amit a királyságról mondott neki Sámuel, arról nem szólt semmit.

17. Ekkor Sámuel összehívta a népet az Úr elé Micpába,

18. és így szólt Izrael fiaihoz: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kivezettem Izraelt Egyiptomból és kiszabadítottalak benneteket az egyiptomiaknak és minden királynak a hatalmából, aki csak szorongatott titeket.

19. Mégis, ma elvetettétek Isteneteket, aki kiszabadított benneteket minden veszedelembõl és szorongattatásból, és kijelentettétek: Nem, adj nekünk királyt! Rajta hát, járuljatok az Úr elé törzseitek és nemzetségeitek rendjében."

20. Ekkor Sámuel minden törzset elõléptetett, és a sorsvetés Benjamin törzsére esett.

21. Most a nemzetségek szerint léptette elõ Benjamin törzsét, és a sorsvetés Matri nemzetségére esett. Amikor Matri nemzetségének tagjait léptette elõ, egymás után, a sorsvetés Kis fiára, Saulra esett. Keresték, de nem találták sehol.

22. Megkérdezték újra az Urat: "Eljött ide az az ember?" Az Úr azt felelte: "Igen, a málhák közt rejtõzik."

23. Odasiettek és elõhozták onnét. Amikor a nép körébe lépett, egy fejjel magasabb volt mindenkinél.

24. Ekkor Sámuel így szólt az egész néphez: "Nézzétek, akit az Úr kiválasztott, ahhoz hasonló nincs közöttetek." A nép ujjongott és felkiáltott: "Éljen a király!"

25. Ezután Sámuel kihirdette az egész népnek a királyság törvényét, bevezette egy könyvbe és az Úr elé tette. Aztán hazaküldte a népet, mindenkit a maga otthonába.

26. Saul is hazament Gibeába. A bátrabbak, akiknek a szívét Isten megérintette, mellé szegõdtek. Néhány semmirekellõ azonban így beszélt: "Ugyan mit segíthet ez rajtunk?" S lenézték és nem vittek neki ajándékot.





“Mesmo quando perdemos a consciência deste mundo, quando parecemos já mortos, Deus nos dá ainda uma chance de entender o que é realmente o pecado, antes de nos julgar. E se entendemos corretamente, como podemos não nos arrepender?” São Padre Pio de Pietrelcina