1. Ezért az Úr így szólt Mózeshez: "Menj a fáraóhoz. Én magam keményítettem meg a fáraónak és szolgáinak a szívét, hogy ezeket a csodajeleket véghezvigyem közöttük.

2. Elbeszélheted majd gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek, hogy mit tettem az egyiptomiakkal, milyen csodákat vittem végbe közöttük, így megtudhatjátok, hogy én vagyok az Úr."

3. Mózes és Áron tehát elmentek a fáraóhoz és közölték vele: "Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: meddig húzódozol még attól, hogy engedelmeskedj nekem? Bocsásd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem.

4. Ha nem engeded el népemet, akkor holnap sáskával árasztom el földedet.

5. Úgy ellepik majd a föld színét, hogy a földet nem láthatod, s felfalnak mindent, ami a jégesõ után még megmaradt, s lerágnak minden fát, amely a mezõn áll.

6. Tömegestül zúdulnak be a házakba, szolgáid házába, és minden egyiptominak a házába. Olyan lesz ez, amilyet sem atyáitok, sem atyáitok atyái nem éltek át, amióta a földön laknak, mind a mai napig." Erre megfordult és otthagyta a fáraót.

7. A fáraó szolgái így szóltak: "Meddig lesz még romlásunkra ez az ember? Bocsásd el azokat az embereket, hogy áldozatot mutassanak be Jahvénak, az Istenüknek. Nem látod, hogy Egyiptom elpusztul?"

8. Mózest és Áront visszavitték a fáraó elé, s az ezt mondta nekik: "Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak, az Isteneteknek. Kik azok, akik el akarnak menni?"

9. Mózes így válaszolt: "Gyermekeinkkel és öregjeinkkel, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és szarvasmarháinkkal együtt akarunk kivonulni, mivel ez az Úr ünnepe számunkra."

10. Erre ezt mondta: "Úgy legyen veletek az Úr, ahogy gyermekeitekkel együtt elbocsátlak benneteket! Ismerjétek be gonosz szándékotokat.

11. Abból ugyan nem lesz semmi. Ti, férfiak elmehettek és áldozhattok az Úrnak, hiszen ez volt a kívánságotok." Legott elkergették õket a fáraó elõl.

12. De az Úr így szólt Mózeshez: "Nyújtsd ki a kezed Egyiptom fölött, hogy sáskák árasszák el Egyiptomot, és felfaljanak minden növényt a mezõn, mindent, amit a jégesõ meghagyott."

13. Mózes kinyújtotta botját Egyiptom fölé, erre az Úr egész nap és egész éjjel tartó keleti szelet támasztott a vidék felett. Reggelre a keleti szél elhozta a sáskákat.

14. A sáskák rátámadtak egész Egyiptomra, és hatalmas tömegben ereszkedtek le az egyiptomi földekre. Soha azelõtt nem volt annyi sáska és ezután sem lesz.

15. Egészen elborították és elhomályosították a föld felszínét, s felfaltak minden növényt a mezõn és minden gyümölcsöt, amit a jégesõ megkímélt. Egész Egyiptomban semmi zöld nem maradt a fákon és semmi növény a mezõn.

16. Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, s így szólt: "Vétettem az Úr ellen, Istenetek ellen és ellenetek.

17. Bocsássátok meg még egyszer a bûnömet, s könyörögjetek értem az Úrhoz, Istenetekhez, hogy fordítsa el tõlem ezt a pusztító csapást."

18. Erre (Mózes) eljött a fáraótól és könyörgött az Úrhoz.

19. Az Úr erõs nyugati szelet támasztott, az magával vitte a sáskákat és besodorta a Sás-tengerbe. Egyetlen sáska sem maradt Egyiptom területén.

20. De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, úgyhogy az nem bocsátotta el Izrael fiait.

21. Azután az Úr így szólt Mózeshez: "Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és olyan sötétség borítja el az egész országot, hogy meg lehet tapogatni."

22. Mózes erre kinyújtotta kezét az ég felé, és három napig sûrû sötétség szállt egész Egyiptomra.

23. Senki sem láthatta a másikat, és három napig senki sem mozdulhatott a helyérõl. Izrael fiainak területén azonban világos volt.

24. Ekkor a fáraó hívatta Mózest, és így szólt hozzá: "Menjetek és áldozzatok az Úrnak. Csak juhaitok és szarvasmarháitok maradjanak itt, feleségeitek és gyermekeitek mehetnek veletek."

25. Mózes ezt válaszolta: "Ha adsz állatokat a véres és égõ áldozathoz, akkor azokat áldozzuk fel az Úrnak, a mi Istenünknek.

26. De állatainknak is velünk kell jönniük, egyetlen egy sem maradhat itt. Abból kell vennünk, hogy az Úrnak áldozzuk. Különben azt sem tudjuk, hogyan fejezzük ki hódolatunkat az Úrnak, amíg arra a helyre el nem érkezünk."

27. Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem bocsátotta el õket.

28. A fáraó még ezt mondta: "Pusztulj innét, és ne kerülj többé szemem elé, mert amely napon idejössz, az halálodat jelenti."

29. Mózes megjegyezte: "Te magad jelentetted ki: többet nem lépek színed elé."





“O verdadeiro servo de Deus é aquele que usa a caridade para com seu próximo, que está decidido a fazer a vontade de Deus a todo custo, que vive em profunda humildade e simplicidade”. São Padre Pio de Pietrelcina