Judit könyve, 4

1. Amikor Izrael fiai, akik Júdeában laktak, megtudták, hogy Nebukadnezárnak, az asszírok királyának fõvezére, Holofernesz mit tett a nemzetekkel: kifosztotta és lerombolta szentélyeiket,

2. igen nagy rémület vett erõt rajtuk, és rettegtek Jeruzsálemért és az Úrnak, Istenüknek templomáért.

3. Nemrég tértek vissza a fogságból, még alig hogy egybegyûlt Júda népe, s a szent edények, az oltár és a meggyalázott templom megtisztítása is friss esemény volt.

4. Hírvivõket küldtek tehát egész Szamariába, Konátba, Bet-Horonba, Belmainba, Jerikóba, Kobába, Eszorába és a Szálem völgyébe.

5. A legmagasabb hegyek csúcsait megszállták, az ottani helységeket megerõsítették, és háború esetére ellátták élelemmel, mert földjeiket épp akkor aratták le.

6. Joakim, a fõpap, aki abban az idõben Jeruzsálemben volt, írt Betilua és Betomesztaim lakóinak, amely Ezdrelonnal szemközt a Dotain közelében elterülõ síkság elõtt fekszik,

7. hogy szállják meg a hegyek hágóit, mert csak ezeken át lehetett eljutni Júdeába. Könnyen megakadályozhatták az átkelést, mert a hágó olyan keskeny volt, hogy legföljebb két ember fért el benne.

8. Izrael fiai aszerint jártak el, amint Joakim fõpap és a nép vezetõinek Jeruzsálemben székelõ tanácsa elrendelte.

9. Izrael férfiai mindnyájan az Úrhoz kiáltottak nagy áhítattal, és megalázkodtak.

10. Maguk, asszonyaik, gyermekeik, állataik s akik velük éltek, sõt, a napszámosok és a rabszolgák is szõrzsákkal övezték csípõjüket.

11. Izrael fiai, akik Jeruzsálemben laktak, az asszonyokkal és a gyerekekkel egyetemben mind leborultak a szentély elõtt, hamut szórtak a fejükre, és kitárták kezüket az Úr elõtt.

12. Az oltárt is szõrzsákkal borították le. Hangosan, egy szívvel és buzgón könyörögtek Izrael Istenéhez, ne engedje, hogy gyermekeiket lemészárolják, asszonyaikat elrabolják, örökrészük városait lerombolják, s a templomot megszentségtelenítsék és gyalázattal és gúnnyal illessék a pogányok.

13. Az Úr meghallotta szavukat és tekintetbe vette szorongattatásukat. A nép napokon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye elõtt.

14. Joakim, a fõpap és azok, akik vele az Úr színe elõtt álltak - a papok és az Úr szolgái -, mind szõrzsákkal övezték csípõjüket. Bemutatták a napi áldozatot, a fogadalmi áldozatot, és a nép önkéntes adományait.

15. Turbánjukon hamu volt. Minden erejükbõl az Úrhoz kiáltottak, hogy tekintsen le irgalmasan Izrael egész házára.