Jeremiás könyve, 11
1. Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:
2. Szólj Júda népéhez és Jeruzsálem lakóihoz.
3. Így beszélj: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Átkozott az az ember, aki nem hallgat e szövetségnek a szavaira,
4. amelyeket atyáitoknak parancsoltam, amikor kivezettem õket a vaskohóból, Egyiptom földjérõl. Ezt mondtam nekik: Hallgassatok szavamra, teljesítsétek minden parancsomat, akkor az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek,
5. és teljesítem az esküt, amellyel megesküdtem atyáitoknak, hogy tejjel-mézzel folyó országot adok nekik, amint ez ma is így van. Erre így feleltem: Megteszem Uram!
6. Aztán ezt mondta nekem az Úr: Hirdesd ezt Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin. És mondd: Hallgassatok a szövetség szavaira és engedelmeskedjetek nekik!
7. Mert amikor kihoztam atyáitokat Egyiptom földjérõl, ünnepélyesen figyelmeztettem õket; folyton-folyvást figyelmeztettem õket; mind a mai napig és mondtam: Halljátok meg a szavamat!
8. De õk nem hallgattak rám, s nem figyeltek ide. Sõt, mindenki a saját gonosz szíve sugallatát követte. Ezért ellenük fordítom e szövetség szavait, amelyeket mind azért rendeltem, hogy megtartsák, de õk nem tartották meg.
9. Így szólt hozzám az Úr: Pártütés van Júda férfiai és Jeruzsálem lakói között.
10. Visszatértek atyáik gonoszságaihoz, akik nem akarták meghallani szavaimat. Õk is idegen istenek nyomába szegõdnek, hogy nekik szolgáljanak. Izrael háza és Júda háza megszegte szövetségemet, amelyet atyáikkal kötöttem.
11. Ezért azt mondja az Úr: Íme, olyan veszedelmet hozok rájuk, amelybõl nem menekülhetnek meg; ha kiáltanak hozzám, nem hallgatom meg õket.
12. Menjenek csak Júda városai és Jeruzsálem lakói, és kiáltsanak azokhoz az istenekhez, amelyeknek tömjént áldoztak; bizony, nem fogják õket megsegíteni nyomorúságuk idején.
13. Mert annyi a te istened, Júda, ahány a városod; és annyi oltárt építettél Baalnak illatáldozatot bemutatni, ahány utcája van Jeruzsálemnek.
14. Te meg ne járj közben ezért a népért; ne könyörögj és ne imádkozz értük! Mert úgysem hallgatom meg õket, ha nyomorúságuk idején segítségért kiáltanak hozzám.
15. Mit keres szerelmesem házamban? Viselkedése csupa képmutatás! Tán fogadalmaid és a nekem szentelt hús megszabadíthatnak gonoszságodtól? És tisztává tehetlek miattuk?
16. "Szép növésû, termékeny olajfa" - így hívott az Úr. De egy nagy vihar morajával tûzbe borította lombját, és elégtek ágai.
17. Mert a Seregek Ura, aki ültetett, veszedelmet mondott ki rád a gonoszság miatt, amelyet Izrael háza és Júda háza azzal követett el, hogy a Baalnak bemutatott illatáldozattal felingerelt.
18. Az Úr szólt nekem róla, s én felfigyeltem rá. Igen, Uram, feltártad elõttem szándékukat.
19. Én meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak; nem tudtam, hogy terveket koholnak ellenem, mondván: Pusztítsuk el a fát, ereje teljében vágjuk ki az élõk földjérõl, úgyhogy még a nevét se emlegessék többé.
20. De te, Seregek Ura, igazságos ítélettel ítélsz; te a vesék és a szívek vizsgálója vagy. Engedd látnom, miként állsz rajtuk bosszút, mert terád bíztam ügyemet.
21. Ezt mondta ki az Úr Anatot férfiaira, akik elhatározták, hogy megölnek, s így figyelmeztettek: "Ne prófétálj az Úr nevében, mert különben meghalsz a kezünk között."
22. Nos, így büntetem meg õket: Ifjaik kard élén hullnak el; fiaik és lányaik pedig éhen vesznek.
23. Egy sem marad meg közülük, ha majd veszedelmet hozok Anatot férfiaira, amikor elérkezik bûnhõdésük esztendeje.
