Sirák fia könyve, 46

1. Józsue, Nun fia, vitéz hadvezér volt és Mózes utódja a prófétaságban. Nagy volt, mint neve is mondja: megmentette a kiválasztottakat, bosszút állt az ellenségen és bevezette örökrészébe Izraelt.

2. Nagyszerû volt, ahogy a kezét fölemelte, és dárdát ragadott a városok ellen!

3. Volt-e, aki szembeszállhatott vele? Hiszen az Úrnak hadait vezette!

4. Nemde még a nap is megállt intésére, s egy napból kettõ lett?

5. A magasságbeli Istenhez folyamodott, amikor mindenfelõl ellenség támadta, és az Úr meghallgatta: hallatlan erejû jégesõt támasztott,

6. rázúdította az ellenséges népre, s megsemmisítette az ellent a lejtõn, hadd tudják meg a népek, fegyvere mily erõs, és hogy ellenfelük maga az Úr.

7. Azért is, mert hû volt a Hatalmashoz, s jámbornak bizonyult Mózes napjaiban, õ és Káleb, Jefunne fia, bátran szembeszálltak a tömeggel, s így elejét vették, hogy a nép vétkezzék, elhallgattatták a gonosz zúgolódást.

8. Ezért õk ketten kivételek lettek a gyalogos hatszázezer közül, és bevonulhattak örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó országba.

9. Az Úr erõt kölcsönzött Kálebnek - és az öreg koráig megmaradt benne -, hogy meg tudja szállni a hegyvidéket, s ereje rászállott utódaira is.

10. Hadd tudja meg ebbõl egész Izrael, mily üdvös mindenben követni az Urat!

11. Azután a bírák, mindegyik név szerint, mind, akinek a szíve nem lett hûtlen, és aki Istennek nem fordított hátat: legyen áldott az emlékük!

12. Pihenõhelyükrõl hajtson ki a csontjuk, viseljék újra meg újra a nevüket e híres férfiak leszármazottjai.

13. Sámuel az Úrnak kedvelt prófétája, õ alapította meg a királyságot, és fejedelmeket kent föl a nép fölé.

14. Ítélkezett a közösség felett az Úr törvénye szerint, s meg is látogatta az Úr Jákobot.

15. Elismert próféta volt hûsége miatt, s megbízható látnoknak bizonyult szavaiban.

16. Õ is a hatalmas Úrhoz folyamodott, amikor mindenfelõl szorongatta az ellenség, és egy szopós bárányt hozott áldozatul.

17. Az Úr meg mennydörgött az ég magasából, hatalmas zúgásként hallatszott a hangja.

18. Az ellenség vezéreit megsemmisítette, s a filiszteusok minden fejedelmét.

19. Mielõtt örök nyugalomra tért, tanúnak hívta az Urat és fölkentjét: "Kitõl fogadtam el akár egy sarut is ajándékba?" És nem emelt panaszt ellene senki sem.

20. Megkérdezték még a halála után is, és megmondta elõre a király halálát. Felhangzott a földbõl prófétáló szava, hogy a nép bûneit így kiengesztelje.