1. Mivel Isten irgalmából ez a hivatásunk, nem veszítjük el bátorságunkat.

2. Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem alkalmazunk cselt, és nem hamisítjuk meg az Isten szavát, hanem az Isten jelenlétében nyíltan hirdetjük az igazságot, s rábízzuk magunkat az emberek lelkiismeretére.

3. Ha evangéliumunk mégsem érthetõ világosan, csak azoknak nem érthetõ, akik elvesztek.

4. Az ilyen hitetleneknek az e világ istene elvakította értelmüket, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsõségérõl szóló evangélium világossága ne ragyogjon fel nekik.

5. Mi ugyanis nem magunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint a ti szolgátokat Jézus kedvéért.

6. Isten ugyanis, aki azt mondta: "A sötétségbõl támadjon világosság", a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsõségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk.

7. Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerû erõt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.

8. Mindenfelõl szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk.

9. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk.

10. Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.

11. Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön.

12. Bennünk tehát a halál mûködik, de tibennetek az élet.

13. Mivel a hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme él, mint amirõl írva van: "Hittem, azért beszéltem", mi is hiszünk, s azért beszélünk.

14. Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt, és veletek együtt elébe állít.

15. Mert minden értetek történik, hogy minél bõvebben áradjon a kegyelem, s így hálát is mind többen adjanak az Isten dicsõségére.

16. Ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külsõ ember romlásnak indult bennünk, a belsõ napról napra megújul.

17. A mostani pillanatnyi könnyû szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsõség túláradó mértékét szerzi meg nekünk.

18. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök.





“E’ na dor que o amor se torna mais forte.” São Padre Pio de Pietrelcina