1. Abban az idõben - mondja az Úr - Izrael minden nemzetségének Istene leszek, õk meg az én népem lesznek.

2. Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a kardtól megmenekült nép: Izrael nyugalma felé tart.

3. Megjelent neki a távolból az Úr: örök szeretettel szerettelek, azért megõriztem irántad irgalmasságomat.

4. Újra fölépítlek, és te fölépülsz, Izrael szûzi leánya! Ismét fölékesíted magad dobjaiddal, és táncot járva vidáman vonulsz ki.

5. Újra szõlõt ültetsz majd Szamaria hegyein. [És akik ültetik, azok élvezik majd gyümölcsét.]

6. Igen, eljön a nap, amikor az õrök így kiáltanak Efraim hegyein: Rajta! Menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!

7. Mert ezt mondja az Úr: Kitörõ örömmel örüljetek Jákobon, ujjongjatok a nemzetek elsején! Hadd hallják! Zengjétek dicséretét és hirdessétek: Az Úr megszabadította népét, Izrael maradékát.

8. Igen, visszahozom õket észak földjérõl, és összegyûjtöm õket a föld határairól: még a vakokat és a sántákat is; a várandósokat és a szülõ anyákat is. Nagy sereg lesz, amely ide visszatér.

9. Könnyek között mentek el innen, de megvigasztalódva vezetem õket vissza. Forrásvizekhez vezérlem õket, sima ösvényeken, nehogy elessenek. Mert atyjává lettem Izraelnek, és Efraim elsõszülött fiam.

10. Halljátok meg az Úr szavát, nemzetek! Hirdessétek a távoli szigeteken: Aki szétszórta Izraelt, össze is gyûjti, és úgy õrzi, mint a pásztor a nyáját.

11. Mert az Úr megváltotta Jákobot, és kiszabadította egy nálánál erõsebb kezébõl.

12. Eljönnek és ujjonganak majd örömükben a Sion hegyén. Odasietnek az Úr javaihoz: a gabonához, borhoz és olajhoz, a bárányokhoz és borjakhoz. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és bánat nem éri õket.

13. Akkor majd táncot lejt örömében a lány, az ifjak és az öregek egyaránt boldogok lesznek. Gyászukat akkor örömre fordítom, megvigasztalom õket, s örömet szerzek nekik fájdalmuk után.

14. Papjaimat kövér falatokkal üdítem fel, és népem eltelik javaimmal - mondja az Úr.

15. Ezt mondja az Úr: Jajszó hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás: Ráchel siratja fiait és nem akar vigasztalódni fiai miatt, hiszen már nincsenek többé.

16. Ezt mondja az Úr: Ne jajgass tovább, és szemed ne hullasson több könnyet, mert van vigasztalás bánatodra; visszajönnek az ellenséges földrõl.

17. Szülötteidnek van még reményük: fiaid visszatérnek a saját földjükre.

18. Jól hallom Efraim panaszszavát: "Megfenyítettél, s hagytam hogy fenyíts, mint a járomba még be nem tört tinó. Hozz vissza, engedj visszatérnem, mert te vagy az Úr, az én Istenem!

19. Igaz, elfordultam tõled, de már bánom bûnömet; amióta észre tértem, mellemet verem. Szégyenkeznem kell, arcomat pír borítja, mert ifjúkorom gyalázatát viselem."

20. De hát nem oly kedves fiam nekem Efraim és nem oly dédelgetett gyermekem, hogy minden megfenyítése után meg ne kellene róla emlékeznem? Szívemnek meg kell indulnia, meg kell könyörülnöm rajtuk - mondja az Úr.

21. Állíts magadnak útjelzõket, helyezz el útmutató oszlopokat! Jegyezd meg jól az ösvényt, az utat, amelyen elmentél egykor! És térj haza, Izraelnek szûzi leánya, gyere haza saját városaidba.

22. Meddig járkálsz még ide-oda, te állhatatlan leány? Bizony, az Úr valami újat teremt a földön: az asszony visszatér férjéhez.

23. A Seregek Ura, Izrael Istene mondja: Majd amikor jóra fordítom sorsukat, ismét ezt fogják mondani Júda földjén és városaiban: Áldjon meg az Úr, igazságnak legelõje te szent hegy!

24. Júda és városai, a szántóvetõk és a nyájukat legeltetõ pásztorok ezen a földön laknak majd.

25. Én felüdítem az eltikkadt lelket, s minden éhezõt jóllakatok.

26. Ezért mondják majd: Amikor fölébredtem, bõség vett körül, és álmom üdítõ volt.

27. Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor bevetem Izrael és Júda házát emberek és állatok magvával.

28. És amint egykor gondom volt rá, hogy kigyomláljam és leromboljam, hogy szétszórjam, elpusztítsam és veszedelembe sodorjam õket, úgy gondom lesz arra is, hogy felépítsem és elültessem õket - mondja az Úr.

29. Azokban a napokban nem mondják többé: Az apák ették az éretlen szõlõt, és fiaik foga vásott el tõle.

30. Mert ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; csak annak vásik el a foga, aki az éretlen szõlõt eszi.

31. Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával.

32. De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem õket Egyiptom földjérõl. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, holott én uruk voltam - mondja az Úr.

33. Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok - mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, õk meg az én népem lesznek.

34. És többé nem lesz szükség rá, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: Ismerd meg az Urat, mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtõl a legnagyobbig - mondja az Úr -, mivel megbocsátom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem.

35. Az Úr, aki világosságul adja a napot a nappalnak, és fényességül a holdat és a csillagokat az éjszakának, aki felkorbácsolja a tengert, hogy zúgnak hullámai, és akit a Seregek Urának hívnak, ezt mondja:

36. Ha ez a megszabott rend valaha megrendül színem elõtt - mondja az Úr -, csak akkor szûnik meg Izrael nemzetsége nép lenni elõttem mindörökké.

37. És ha meg lehetne mérni ott fenn az egeket, vagy ki lehetne kutatni alant a föld alapjait: csak akkor vetném el Izrael nemzedékét azért, amit tett - az Úr mondja ezt.

38. Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor az Úr városa újjáépül Hananel tornyától egészen a Szeglet-kapuig.

39. Akkor a mérõzsinór továbbhalad egyenesen, egészen a Gareb dombjáig, majd elkanyarodik Goa felé.

40. És az egész völgy, ahol a holttestek és a hamvak vannak, az egész mezõ a Kidron patakja mentén, kelet felé, egészen a Lovak kapujának szegletéig az Úrnak szentelt hely lesz. Soha többé nem pusztítják el, s nem tartják átok helyének.





“Comunguemos com santo temor e com grande amor.” São Padre Pio de Pietrelcina