Bölcsesség könyve, 12

1. Mert a te el nem múló szellemed van mindenben.

2. Ezért enyhén bünteted, akik hibáznak, és a bûneikre emlékeztetve figyelmezteted õket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal és higgyenek benned, Uram.

3. Szent földednek régi lakóit is gyûlölted ugyan,

4. szégyenletes varázslataik és gyalázatos titkos szertartásaik miatt.

5. A kegyetlen gyermekgyilkosokat és az emberhús-lakomákon a belsõ részek felfalóit, akiket véres összejöveteleken avattak fel,

6. és a szülõket, akik saját kezükkel gyilkolták a gyámoltalan lelkeket, ki akartad irtani atyáink keze által,

7. hogy ez a neked legkedvesebb föld az Isten gyermekeiben méltó lakókat kapjon.

8. De még ezek iránt is kímélettel voltál, mivelhogy emberek voltak, és sereged elõõrseiként darazsakat küldtél, hogy ezek irtogassák õket, apránként.

9. Nem mintha nem tehetted volna meg, hogy csatában vesd alá az istenteleneket az igazaknak, vagy hogy félelmetes állatokkal vagy akár egyetlen kemény szóval egyszeriben megsemmisítsd õket.

10. De te azáltal, hogy a büntetést apránként róttad ki, alkalmat adtál nekik a megtérésre, jóllehet tudtad, hogy gonosz volt az eredetük, a romlottságuk velük született, és a gondolkodásuk nem változik meg soha.

11. Hisz átkozott fajzat voltak kezdettõl fogva! Nem is azért hagytad büntetlenül bûneiket, mintha valakitõl tartottál volna.

12. Hisz ki mondhatná (neked): "Mit tettél?" Vagy ki szegülhetne ellene ítéletednek? Ki illethet váddal a népek megsemmisítéséért, amelyeket magad alkottál? Vagy ki léphet föl ellened az istentelen emberek ügyét pártolva?

13. Mert sem Isten nincs rajtad kívül, aki mindeneknek gondját viselné, úgyhogy bizonyítanod kellene, hogy nem ítéltél igazságtalanul,

14. sem király, sem fejedelem nem állhat eléd azok miatt, akiket megbüntettél.

15. De mivel igazságos vagy, mindent igazságosan intézel, s nem tartod hatalmadhoz illõnek, hogy olyat elítélj, aki nem szolgált rá a büntetésre.

16. Hiszen igazságosságodnak hatalmad az alapja: mivel mindennek ura vagy, mindent kímélhetsz.

17. Erõdet csak akkor mutatod meg, ha nem hisznek hatalmadban, és megbünteted a dacot azokban, akik ismerik hatalmadat.

18. Bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket; mert a hatalom rendelkezésedre áll, mihelyt akarod.

19. Ezzel a bánásmóddal arra tanítottad népedet, hogy az igaz legyen emberszeretõ, és azzal a jó reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy a bûn után (idõt) adsz a bûnbánatra.

20. Mert ha már gyermekeid ellenségeit, és a már halálra szántakat ekkora kímélettel és szelídséggel büntetted, idõt és lehetõséget adva nekik, hogy gonoszságuktól megszabaduljanak,

21. akkor mekkora gonddal ítélkezel fiaid fölött, akiknek atyáiknak tett esküid és szövetségeid által annyi szépet ígértél!

22. Míg bennünket így nevelsz, tízszeresen sújtod ellenségeinket, hogy amikor magunk ítélkezünk, jóságodat tekintsük példaképünknek, és ha fölöttünk ítélkeznek, reménykedjünk az irgalomban.

23. Ezért azokat a gonoszokat is, akik esztelenségben töltötték életüket, saját szörnyûségeikkel gyötörted.

24. Mert a tévelygés útjain túl messze jutottak, amikor együgyû gyermekként tévedtek, és isteneknek tartották, ami az állatok közt visszataszító és megvetett.

25. Ezért mint éretlen gyermekre, olyan csapást küldtél rájuk, amely csúfot ûzött belõlük.

26. Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illõ ítéletet kellett elviselniük.

27. Mert amikor szenvedéseikben azok miatt bosszankodtak, amiket isteneknek tartottak, mivel gyötrelmet szenvedtek tõlük, belátták, hogy az az igaz Isten, akirõl azelõtt nem akartak tudni. Ez az igen nagy büntetés is ezért érte õket.