Zsoltárok könyve, 126
1. (Zarándokének.) Amikor az Úr hazavezette Sion foglyait, úgy tûnt, hogy álmodtuk az egészet.
2. Szánk tele volt nevetéssel, a nyelvünk pedig ujjongással. A pogányok közt ezt mondogatták: "Az Úr nagy dolgot mûvelt velük!"
3. Igen, az Úr nagy dolgot tett, s mi mennyire örültünk neki.
4. Fordítsd meg hát, Urunk, sorsunkat, ahogy délen a patakokat változtatod.
5. Akik könnyek között vetnek, örömmel aratnak majd.
6. Sírva mennek elõre, míg a magot szórják, de ujjongva jönnek visszafelé és összegyûjtik kévéiket.
