Prédikátor könyve, 12
1. Gondolj Teremtõdre ifjúságod napjaiban, mielõtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem;
2. mielõtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielõtt az esõ után visszatérnek a felhõk;
3. amikor megremegnek a ház õrzõi, és megrokkannak az erõs férfiak;
4. amikor bezárják a külsõ kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat;
5. amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér - az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok;
6. mielõtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék;
7. és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltetõ lehelet meg az Istenhez, aki adta.
8. Hiábavalóság, csak hiábavalóság - mondja a prédikátor - minden hiábavalóság!
9. A prédikátor nemcsak maga volt bölcs, hanem a népet is okosságra tanította. Sok bölcs mondást mérlegelt, felkutatott és megfogalmazott.
10. A prédikátor igyekezett tetszetõs szavakat találni, és az igazság szavait õszintén leírni.
11. A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek a nyájak javára használja õket a pásztor.
12. Ezeken túl, fiam, ne kutass! A sok könyvírásnak se vége, se hossza, és a sok tanulás elfárasztja a testet.
13. Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége.
14. Mivelhogy Isten minden tettet ítélõszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz.
