1. Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe elõtt a fõpapok és írástudók arra törekedtek, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék.

2. Egy dologban megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt!"

3. Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte.

4. Némelyek bosszankodtak magukban: "Miért kell a kenetet így pazarolni?

5. Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt." És szemrehányást tettek az asszonynak.

6. Jézus azonban ezt mondta: "Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem!

7. Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek.

8. Azt tette, ami telt tõle. Elõre megkente testemet a temetésre.

9. Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az õ tettérõl is megemlékeznek."

10. Iskarióti Júdás, egy a tizenkettõ közül elment a fõpaphoz, hogy elárulja.

11. Amikor ezek tudomást szereztek róla, megörültek és pénzt ígértek neki. Ezért kereste a kedvezõ alkalmat, hogy a kezükre adhassa.

12. A kovásztalan kenyér elsõ napján, amikor a húsvéti bárányt fel szokták áldozni, tanítványai megkérdezték: "Mi a szándékod? Hová menjünk, hogy megtegyük az elõkészületeket a húsvéti bárány elköltéséhez?"

13. Erre elküldte két tanítványát: "Menjetek a városba! - mondta. - Ott találkoztok egy vizeskorsót vivõ emberrel. Szegõdjetek a nyomába,

14. aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti, hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?

15. Õ majd mutat nektek egy vánkosokkal berendezett tágas emeleti helyiséget. Ott készítsétek el."

16. A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta, s el is készítették a húsvéti vacsorát.

17. Amikor beesteledett, odament a tizenkettõvel.

18. Miután a vacsorához letelepedtek, Jézus így szólt: "Bizony mondom nektek, egyiktek elárul engem, egy, aki eszik velem."

19. Elszomorodtak és sorra kérdezték: "Csak nem én?"

20. Így válaszolt: "Tizenkettõtök közül az egyik, aki velem egyszerre nyúl a tálba.

21. Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát. Jobb lett volna neki, ha meg sem születik."

22. Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: "Vegyétek, ez az én testem."

23. Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belõle.

24. Õ pedig így szólt: "Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik.

25. Bizony mondom nektek, hogy nem iszom többé a szõlõ termésébõl addig, amíg majd az újat nem iszom az Isten országában."

26. Ezután elimádkozták a hálaadó zsoltárt, és kimentek az Olajfák-hegyére.

27. Ott Jézus megmondta: "Mindnyájan megbotránkoztok, ahogy meg van írva: Megverem a pásztort és szétszélednek a juhok.

28. De feltámadásom után majd elõttetek megyek Galileába."

29. Péter erõsködött: "Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én akkor sem."

30. Jézus csak ennyit mondott: "Bizony mondom neked, hogy még ma éjjel, mielõtt a kakas másodszor szólna, háromszor megtagadsz."

31. Erre még jobban fogadkozott: "Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg!" Ugyanígy fogadkoztak a többiek is.

32. Odaértek a Getszemáni nevû majorba. Itt így szólt (Jézus) tanítványaihoz: "Üljetek itt le, amíg imádkozom."

33. Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Remegni kezdett és gyötrõdni.

34. Majd így szólt hozzájuk: "Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!"

35. Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra.

36. "Abba, Atyám! - fohászkodott -, te mindent megtehetsz. Vedd el tõlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!"

37. Visszament hozzájuk, de alva találta õket. Megszólította Pétert: "Simon, alszol? Egy órát sem tudtál virrasztani velem?

38. Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, de a test gyönge."

39. Megint elvonult és elõbbi szavait ismételve imádkozott.

40. Visszatérve újra alva találta õket, mivel szemük igen elnehezedett. Nem is tudták, mit feleljenek.

41. Harmadszor is visszament hozzájuk, s azt mondta nekik: "Még mindig alusztok és pihentek?

42. Elég volt. Itt az óra, az Emberfiát a bûnösök kezére adják. Keljetek fel, induljunk! Íme, közeledik hozzám az áruló!"

43. Míg beszélt, odaért Júdás, egy a tizenkettõ közül, s vele karddal és doronggal felfegyverezve egy csapat, amelyet a fõpapok, írástudók és vének küldtek ki.

44. Az áruló így adott jelt: "Akit megcsókolok, õ az. Fogjátok el és vezessétek el biztos õrizet alatt!"

45. Odaérve rögtön Jézushoz lépett: "Mester!" - szólt és megcsókolta.

46. Erre rátették kezüket és elfogták.

47. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki kirántotta a kardját, a fõpap szolgájára sújtott vele, és levágta a fülét.

48. Jézus így szólt hozzájuk: "Kardokkal és dorongokkal jöttetek elfogni, mint egy rablót.

49. Naponta ott voltam köztetek a templomban s tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásnak be kell teljesednie."

50. Erre mindenki magára hagyta és elmenekült.

51. Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni,

52. otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott.

53. Jézust a fõpaphoz kísérték. Itt gyûltek össze a fõpapok, vének és írástudók.

54. Péter messzirõl követte, egészen be a fõpap udvarába. Ott az õrség tagjaival együtt leült és melegedett a tûznél.

55. A fõpapok és az egész fõtanács bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.

56. Sokan tanúskodtak ugyan hamisan ellene, de vallomásuk nem egyezett.

57. Ekkor néhányan felálltak, s ezt a hamis tanúságot tették ellene:

58. "Hallottuk, amikor kijelentette: Lebontom ezt az emberi kéz építette templomot, és három nap alatt másikat építek, amely nem emberi kéz alkotása."

59. De vallomásuk így sem vágott egybe.

60. Erre középre állt a fõpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz: "Semmit sem válaszolsz azokra, amit ezek felhoznak ellened?"

61. De õ hallgatott és nem felelt semmit. A fõpap újra kérdezte, és ezt mondta: "Te vagy a Messiás, az áldott (Isten) Fia?"

62. Jézus így válaszolt: "Én vagyok. És látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhõin."

63. A fõpap erre megszaggatta ruháját s felkiáltott: "Mi szükségünk van még tanúkra?

64. Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?" Mind méltónak ítélték a halálra.

65. Ekkor némelyek kezdték leköpdösni, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: "Találd el, ki az!" Még az õrség tagjai is arcul verték.

66. Míg Péter kint ült az udvaron, kiment a fõpap egyik szolgálója.

67. Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette és megszólította: "Te is a názáreti Jézussal voltál."

68. De õ tagadta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." Ezzel kiment az elõcsarnokba, s akkor megszólalt a kakas.

69. A szolgáló észrevette, s újra mondta az ott állóknak: "Ez is közülük való."

70. Õ megint tagadta. Nemsokkal ezután, akik mellette álltak, szintén állították: "Valóban közéjük tartozol, hiszen galileai vagy."

71. Erre átkozódni és esküdözni kezdett: "Nem ismerem azt az embert, akirõl beszéltek!"

72. A kakas másodszor is megszólalt. Péternek eszébe jutottak Jézus szavai: "Mielõtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg." És könnyekre fakadt.





“Sigamos o caminho que nos conduz a Deus.” São Padre Pio de Pietrelcina