1. Salamon hozzá is látott, hogy templomot építsen az Úrnak Jeruzsálemben, Morija hegyén, ahol az Úr megjelent atyjának, Dávidnak; azon a helyen, amelyet Dávid a jebuzita Ornan szérûjén kijelölt.

2. Uralkodásának negyedik esztendejében, a második hónap második napján kezdte el az építkezést.

3. Salamon az Isten háza építésekor ekkora alapokat vetett: a hossza hatvan, a szélessége pedig húszkönyöknyi volt az õsi mértékegység szerint.

4. A templomépület elõtt levõ elõcsarnok szélessége tízkönyöknyit tett ki, hossza - a templom szélességének megfelelõen - húsz-, magassága pedig húszkönyöknyi volt. Belülrõl tiszta arannyal vonatta be.

5. A nagyobbik termet ciprusfával födette be, és tiszta arannyal borította, majd pálmákkal és láncocskákkal díszíttette.

6. Ékességül értékes kövekkel díszíttette a templomot. Az arany parvájimi arany volt.

7. Az épületet: a gerendákat, az ajtófélfákat, a falakat és az ajtókat arannyal boríttatta be, a falakra meg kerubokat vésetett.

8. Elkészíttette a szentek szentjének helyiségét is. A hossza - az épület szélességének megfelelõen - húszkönyöknyi volt, s a szélessége is húszkönyöknyi. Hatszáz talentumnyi tiszta arannyal boríttatta be.

9. A szegek súlya ötven aranysékel volt. Az emeleti helyiségeket is arannyal borította be.

10. A szentek szentjébe két kerubot is öntetett, és ezeket is bevonatta arannyal.

11. A kerubok szárnyainak teljes hossza húszkönyöknyi volt: az elsõnek az egyik szárnya öt könyök volt, és az épület faláig ért, a másik, szintén ötkönyöknyi, szárnya meg a második kerub szárnyát érintette.

12. A második kerubnak az egyik szárnya hasonlóképpen öt könyök volt, és az épület faláig ért; a másik szárnya - szintén öt könyök hosszúságban - az elsõ kerub szárnyáig ért.

13. Tehát a keruboknak a szárnyai húszkönyöknyire voltak kiterjesztetve. Õk maguk egyenesen álltak a lábukon, és a szentély felé néztek.

14. Elkészíttette az elválasztóleplet is, kék színû, bíbor, karmazsin és bisszus fonalakból, aztán kerubokat hímeztetett rá.

15. Az épület elé két oszlopot állíttatott. Magasságuk harmincöt könyök volt, az oszlopfõ pedig a tetejükön ötkönyöknyi.

16. Láncocskákat is készíttetett, akárcsak a szentélyben, és az oszlopfõkre helyeztette õket, aztán száz gránátalmát, és a láncocskákra aggatta õket.

17. Az oszlopokat a templom elé állíttatta fel: az egyiket jobbról, a másikat pedig balról. A jobb oldalit Jákinnak, a bal oldalon levõt pedig Boásznak nevezte el.





“É preciso amar, amar e nada mais”. São Padre Pio de Pietrelcina