Józsue könyve, 7

1. Izrael fiai azonban megszegték az átokparancsot: Áchán, Karmi fia, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzsébõl, vett abból, ami átok alá esett, s az Úr haragja fellobbant Izrael fiai ellen.

2. Józsue akkor embereket küldött Jerikóból a Bételtõl nyugatra fekvõ Aiba, s azt mondta nekik: "Menjetek, és kémleljétek ki az országot!" Az emberek elmentek Ait kikémlelni.

3. Visszatértek Józsuéhoz és jelentették: "Nem kell az egész népnek felvonulnia; mintegy két vagy háromszáz ember menjen Ait megtámadni. Ne fáradjon odáig az egész nép, mert csak kevesen vannak."

4. Mintegy háromezernyien mentek oda a népbõl, mégis menekülniük kellett Ai lakóitól.

5. Azok megöltek közülük 36 embert, s a kaputól egész Sebarimig üldözték, míg végül a lejtõnél le is gyõzték õket. Erre a nép szíve elcsüggedt, elvesztette minden bátorságát.

6. Józsue megszaggatta ruháját, s arcra borulva feküdt a földön az Úr ládája elõtt egészen estig. Õ is, a nép vénei is hamut szórtak fejükre.

7. Józsue szólt: "Ó, Uram, Uram, miért engedted, hogy ez a nép átkeljen a Jordánon? Azért, hogy most az amoriták kezére adj és megsemmisíts bennünket? Ó, bár maradhattam volna a Jordánon túl!

8. Bocsáss meg, Uram! Mit mondjak, mikor Izrael meghátrált ellenségei elõtt?

9. A kánaániak meghallják, s az ország lakói mind, és szövetségre lépnek ellenünk, hogy kiirtsák nevünket a földrõl. Mit teszel akkor nagy nevedért?"

10. Az Úr így válaszolt Józsuénak: "Kelj föl! Miért fekszel így, arcra borulva?

11. Izrael vétkezett, megszegte szövetségemet, amelyet rábíztam. Igen, vettek abból, ami átok alatt volt. Igen, ellopták, eltitkolták és holmijaik közé tették.

12. Izrael fiai ezért nem lesznek képesek ellenségeiknek ellenállni, meghátrálnak ellenségeik elõtt, mert átok alá estek. Nem leszek többé veletek, ha el nem távolítjátok körötökbõl, ami átkozott.

13. Rajta, hívd össze a népet, és mondd meg neki: Szentelõdjetek meg holnapra, mert az Úr, Izrael Istene azt mondta: Átkozott holmi van körödben, Izrael; nem leszel képes ellenségeidnek ellenállni, míg ki nem vetitek körötökbõl, ami átkozott.

14. Azért holnap reggel álljatok fel a törzsek rendjében, és az a törzs, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elõ nemzetségenként. Aztán az a nemzetség, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elõ rokonságonként. Majd a rokonság, amelyet az Úr sorsolással megjelöl, lépjen elõ családonként. Majd az a család, amelyet az Úr a sorsolással megjelöl, lépjen elõ, egyik ember a másik után.

15. S akinél az átok alá esõ holmit megtaláljátok, azt el kell égetni, mindennel, ami az övé, mert megszegte az Úr szövetségét és gyalázatos tettet követett el Izraelben."

16. Józsue kora reggel fölkelt, és felvonultatta maga elõtt Izraelt, a törzsek rendjében. Júda törzsére esett a sors.

17. Elõléptette Júda nemzetségeit, és Zerach nemzetségére esett a sors. Elõléptette Zerach nemzetségét, sorra a családokat és Zabdit jelölte meg (az Úr).

18. Most elõléptette Zabdi családját, az egyik embert a másik után; a sorsvetés Áchánra, Karminak a fiára esett, aki Zerach fiának, Zabdinak volt a fia, Júda törzsébõl.

19. Józsue így szólt Áchánhoz: "Fiam, adj dicsõséget az Úrnak, Izrael Istenének és hódolj neki! Valld meg, mit tettél, ne titkolj el semmit!"

20. Áchán azt válaszolta Józsuénak: "Igen, én vagyok. Vétkeztem az Úr, Izrael Istene ellen, s ezt tettem.

21. Amikor a zsákmány közt megláttam egy szép sineári köntöst, 200 ezüst sékelt meg egy 50 sékel súlyú aranyrudat, fölébredt bennem utána a vágy és elvettem magamnak. A földben vannak elrejtve a sátramban, az ezüst van alul."

22. Józsue embereket küldött, azok odafutottak a sátorhoz és valóban, a köntös a sátorban volt elrejtve, az ezüst pedig alatta.

23. Mind kihozták a sátorból, odavitték Józsuéhoz és Izrael véneihez, hogy tárják az Úr elé.

24. Akkor Józsue fogta Áchánt, Zerach fiát az ezüsttel, a köntössel és az aranyrúddal együtt, és Áchor völgyébe küldte, ugyanígy fiait, lányait, bikáját, szamarát, nyáját, sátrát és mindent, ami az övé volt. Egész Izrael elkísérte.

25. Józsue megkérdezte: "Miért hoztál ránk szerencsétlenséget? Hozzon hát rád is veszedelmet az Úr ezen a napon!" És egész Izrael megkövezte.

26. Nagy kõhalmot raktak föléje, amely a mai napig is ott áll. Erre alábbhagyott az Úr izzó haragja. A helynek az Áchor völgye nevet adták, azt viseli mindmáig.