1. Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 4. esztendejében ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:

2. Végy elõ egy könyvtekercset, és írj le rá minden szót, amelyet Jeruzsálem, Júda, és az összes nemzet felõl mondtam neked attól a naptól fogva, amikor elõször szóltam hozzád Jozija napjaiban mind a mai napig.

3. Ha Júda háza meghallja azt a sok bajt, amelyet rájuk akarok zúdítani, talán megtér ki-ki a maga gonosz útjáról, és megbocsáthatom gonoszságaikat és vétkeiket.

4. Jeremiás ezért magához hívatta Nerija fiát, Bárukot, aki aztán Jeremiás diktálására mind leírta a könyvtekercsre azokat a szavakat, amelyeket az Úr a prófétához intézett.

5. Akkor Jeremiás megparancsolta Báruknak: "Én börtönben vagyok, nincs rá lehetõségem, hogy elmenjek az Úr templomába,

6. azért menj el te, és olvasd fel a könyvtekercsbõl az Úr szavait, amelyeket diktálásomra leírtál. Olvasd fel õket az Úr templomában a böjt napján; olvasd fel õket a Júdából valók füle hallatára, akik feljönnek ide a városokból.

7. Hátha eljut könyörgésük az Úr színe elé, és megtér ki-ki a maga gonosz útjáról; mert nagy az a harag és méltatlankodás, amellyel az Úr megfenyegette ezt a népet."

8. Nerija fia, Báruk úgy is tett, ahogy Jeremiás próféta megparancsolta neki: felolvasta az Úr szavait a könyvtekercsbõl a templomban.

9. Jojakimnak, Jozija fiának, Júda királyának 5. esztendejében, a kilencedik hónapban történt, hogy böjtöt hirdettek az Úr színe elõtt Jeruzsálem egész népének és mindazoknak, akik Júda városaiból jöttek fel Jeruzsálembe.

10. A Jeremiás diktálta szavakkal olvasta fel õket a tekercsbõl, Gemarjának, Safan írnok fiának kamrájában az Úr temploma Új-Kapujának bejáratánál található felsõ udvarban, ahonnan az egész nép jól hallhatta.

11. Amikor Safan fiának, Gemarjának a fia, Michaja meghallotta az Úr szavait, amelyeket a könyvbõl felolvastak,

12. azonnal bement a királyi palotába, az írnok kamrájába. Ott ültek mindnyájan a fõemberek: Elisama, az írnok; Semaja fia, Delaja; Achbor fia, Elnatán; Safan fia, Gemarja; Hananja fia, Cidkija és még más fõemberek.

13. Erre Michaja beszámolt nekik mindarról, amit hallott, amikor Báruk felolvasott a tekercsbõl a nép füle hallatára.

14. A fõemberek azután közös megegyezéssel elküldték Bárukhoz Netanja fiát: Jehudit, Selemjával, Kusi fiával együtt. Ezt az üzenetet küldték velük: "Gyere ide és hozd magaddal azt a könyvtekercset, amelybõl a népnek felolvastál." Báruk, Nerija fia meg is jelent elõttük, s a könyvtekercset is magával vitte.

15. Így szóltak hozzá: "Ülj le, és olvasd fel nekünk is." Erre Báruk felolvasta a fülük hallatára.

16. Amikor meghallgatták ezeket a szavakat, megdöbbentek, egymáshoz fordultak és így szóltak: "Okvetlenül tájékoztatni kell a királyt ezekrõl a dolgokról."

17. Aztán megkérték Bárukot: "Sorold el nekünk - mondták -, hogy írtad le ezeket a szózatokat."

18. "Jeremiás diktálta le nekem - válaszolta Báruk -, és én tintával leírtam ebbe a könyvbe."

19. Erre a fõemberek így szóltak Bárukhoz: "Legjobb volna, ha most Jeremiással együtt elrejtõznétek, úgyhogy senki se tudja meg, hol vagytok."

20. Aztán bementek a királyhoz az udvarba - a könyvtekercset Elisama írnok kamrájában hagyva -, és az egész ügyrõl tájékoztatták a királyt.

21. Akkor a király elküldte Jehudit a könyvtekercsért. El is hozta Elisama írnok kamrájából, és felolvasta a király és összes fõembere elõtt, akik ott álltak a király körül.

22. A király éppen a téli házban tartózkodott - ugyanis mindez a kilencedik hónapban történt -, és ezért tûz égett elõtte egy serpenyõben.

23. Valahányszor Jehudi három vagy négy oszlopnyit elolvasott, a király levágta az írnok késével és a serpenyõben égõ tûzbe dobta, míg az egész tekercs el nem égett a serpenyõ tüzében.

24. De amikor meghallgatták ezeket a szózatokat, sem a király, sem a szolgái nem rendültek meg, s nem szaggatták meg ruhájukat.

25. És bár Elnatán, Delaja és Gemarja kérlelte a királyt, hogy ne égesse el a könyvet, az nem hallgatott rájuk.

26. Sõt, megparancsolta Jerachmeel királyfinak, továbbá Szerajahának, Azriel fiának és Selemjának, Abdeel fiának, hogy fogassák el Báruk íródeákot Jeremiás prófétával együtt. De az Úr elrejtette õket.

27. Miután a király elégette a könyvtekercset, amely a Jeremiástól Báruknak lediktált szózatokat tartalmazta, az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz:

28. Végy elõ egy másik tekercset, és írd le rá azokat a szózatokat, amelyek a Jojakim, Júda királya által elégetett elsõ tekercsre voltak írva.

29. Júda királyának, Jojakimnak pedig ezt mondd: Ezt mondja az Úr: Te elégetted ezt a tekercset és így szóltál: Miért írtad le azt a jövendölést, hogy Babilon királya biztosan eljön, elpusztítja ezt az országot, és kiirt belõle embert, állatot egyaránt?

30. Ezért ezt mondja az Úr Jojakimra, Júda királyára: Nem lesz olyan utóda, aki Dávid trónján ülne. Holttestét pedig kivetik majd nappal a hõségnek és éjszaka a hidegnek.

31. Megbüntetem õt és ivadékát, sõt a szolgáit is, gonoszságaikért: rájuk és Jeruzsálem lakóira meg Júda férfiaira hozom a bajokat mind, amelyekkel megfenyegettem õket, de nem vették figyelembe.

32. Akkor Jeremiás elõvett egy másik tekercset, és odaadta Báruk íródeáknak, Nerija fiának. Ez aztán leírta Jeremiás diktálására annak a könyvnek minden szózatát, amelyet Jojakim, Júda királya elégetett. Sõt még sok hasonló tartalmú szózatot is hozzáfûzött.





“É difícil tornar-se santo. Difícil, mas não impossível. A estrada da perfeição é longa, tão longa quanto a vida de cada um. O consolo é o repouso no decorrer do caminho. Mas, apenas restauradas as forças, é necessário levantar-se rapidamente e retomar a viagem!” São Padre Pio de Pietrelcina