1. Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Babilon királya, Nebukadnezár és egész serege, meg az uralma alá tartozó összes országa a földnek, és valamennyi nép háborút viselt Jeruzsálem és a hozzá tartozó összes város ellen.

2. Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Menj és beszélj Cidkijával, Júda királyával. Így beszélj: Ezt mondja az Úr: Nézd, ezt a várost Babilon királyának kezére adom, hadd gyújtsa fel.

3. Te sem menekülsz meg kezébõl, hanem fogságba jutsz és hatalmába kerülsz. Szemtõl szemben látod majd Babilon királyát, sõt személyesen beszélsz vele. Aztán Babilonba mégy.

4. Mégis halld az Úr szavát, Cidkija, Júda királya: Ezt mondja az Úr: Nem halsz meg kard által,

5. békében halsz meg. És amint illatszereket égettek atyáid az elõtted élt királyok temetésekor, érted is égetnek majd illatszereket és így fognak siratni: "Jaj, uram!" Igen, magam jelentem ezt ki - mondja az Úr.

6. Jeremiás próféta elismételte ezeket a szavakat Cidkijának, Júda királyának, Jeruzsálemben.

7. Közben Babilon királyának serege Jeruzsálemet és Júda megerõsített városait ostromolta, mert már csak Lachis és Azeka, ez a két megerõsített város maradt meg Júda városai közül.

8. Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz, amikor Cidkija megegyezett Jeruzsálem egész népével, hogy felszabadítják rabszolgáikat.

9. Mindenkinek föl kellett szabadítania héber rabszolgáját, akár férfi volt, akár nõ. Mert senki sem tarthatta rabszolgasorsban júdai testvérét.

10. Valóban megértették és meg is egyeztek az összes fõemberek és az egész nép, hogy mindenki felszabadítja rabszolgáit és rabszolganõit, és nem tartják õket tovább rabszolgasorsban. Megegyeztek benne, s aztán fel is szabadították õket.

11. Késõbb azonban meggondolták magukat, visszavitték az elõzõleg szabadon bocsátott rabszolgákat és rabszolganõket, és újra szolgasorba vetették õket.

12. Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiáshoz.

13. Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Szövetséget kötöttem atyáitokkal, amikor kihoztam õket Egyiptom földjérõl, a szolgaság házából. Így rendelkeztem:

14. "Hét esztendõ elteltével mindenki bocsássa szabadon héber testvérét, akit eladtak neked; hat esztendeig lehet a rabszolgád, de azután szabadon kell bocsátanod." De atyáitok nem hallgattak rám, és nem ügyeltek szavamra.

15. Ti most magatokba szálltatok és azt tettétek, ami kedves a szememben: felszabadulást hirdettetek embertársaitoknak, és errõl megegyezést kötöttetek színem elõtt a templomban, amely a nevemet viseli.

16. De aztán meggondoltátok magatokat, és nevemet megszentségtelenítve visszavitte mindegyiketek a rabszolgáját és a rabszolganõjét, akiket azért szabadítottatok fel, hogy szabadok legyenek. Bizony, arra kényszerítettétek õket, hogy újra szolgáitok legyenek.

17. Ezért ezt mondja az Úr: Nem engedelmeskedtetek nekem, s nem szabadította fel ki-ki a testvérét és embertársát. Nos hát - mondja az Úr -, most szabadjára engedem a kardot, az éhínséget és a dögvészt ellenetek; iszonyattá teszlek benneteket a föld minden országa elõtt.

18. Azokat, akik megszegték szövetségemet és nem tartották meg a színem elõtt megkötött szerzõdés föltételeit, hasonlóvá teszem ahhoz a borjúhoz, amelyet kettévágtak, és amelynek részei közt átmentek.

19. Tehát Júda és Jeruzsálem fõembereit, az udvari tiszteket, a papokat és az ország egész népét, akik átmentek a borjú részei között,

20. ellenségeik kezére adom; azok kezére, akik életükre törnek. Holttestük az ég madarainak és a mezõ vadjainak lesz martalékává.

21. Ami pedig Cidkiját, Júda királyát és fõembereit illeti, õket is kiszolgáltatom ellenségeiknek a kezébe, azok kezébe, akik életükre törnek: a babiloni király seregének kezébe, amely éppen most vonult el tõletek.

22. Mert parancsot adok nekik - mondja az Úr -, és visszahozom õket ez alá a város alá, hogy támadják meg, foglalják el, és borítsák lángba. És Júda városait lakatlan pusztasággá teszem.





“Se você tem dúvidas sobre a fé é exatamente porque tem fé!” São Padre Pio de Pietrelcina