Sámuel II. könyve, 15

1. Ezután történt, hogy Absalom szerzett magának harci szekereket, lovakat és ötven embert, fullajtárnak.

2. Aztán Absalom reggelente korán fölkelt, és kiállt a kapu felé vivõ út mentére. S amikor valaki, akinek peres ügye volt, a király ítélõszéke elé igyekezett, magához szólította és megkérdezte: "Honnan, melyik városból jössz?" Ha így válaszolt: "Izraelnek ebbõl és ebbõl a törzsébõl való szolgád",

3. akkor azt mondta neki Absalom: "Nézd, a dolgod ugyan rendjén való és igazságos, de a királynál nem hallgat meg senki."

4. Majd így folytatta Absalom: "Ha engem tennének meg az ország bírájává, akkor bárki elém kerülhetne, akinek csak van valami peres ügye. És igazságot szolgáltatnék neki."

5. Ha aztán valaki odament és leborult elõtte, kezét nyújtotta neki, magához vonta és megölelte.

6. Így tett Izraelnek minden fiával, aki a király ítélõszéke elé igyekezett. Így Absalom csalárdul megnyerte Izrael népének szívét.

7. Négy esztendõ elteltével történt, hogy Absalom így szólt a királyhoz: "El szeretnék menni Hebronba, hogy fogadalmamat, amelyet az Úrnak tettem, teljesítsem.

8. Ezt a fogadalmat tette ugyanis szolgád, amikor az arámok földjén, Gesurban voltam: Ha az Úr visszavezérel Jeruzsálembe, akkor az Úr tiszteletére istentiszteletet tartok Hebronban."

9. A király azt mondta neki: "Menj békével!" Útra kelt hát és elment Hebronba.

10. Ám Absalom titokban követeket küldött Izrael törzseihez ezzel az üzenettel: "Ha meghalljátok a harsonák szavát, kiáltsátok ki: Absalom lett Hebron királya!"

11. Absalommal kétszáz férfi elhagyta Jeruzsálemet. Meghívta õket, így gyanútlanul elmentek vele, és mit sem tudtak az egész dologról.

12. A gilonita Achitofelt, Dávid tanácsadóját is odahívatta Absalom a városából, Gilóból, és együtt mutatták be az áldozatot. Az összeesküvés tehát nagy volt, s egyre többen gyûltek Absalom köré.

13. Hírhozó érkezett Dávidhoz, és jelentette neki: "Izrael népének szíve Absalomhoz fordult."

14. Erre Dávid így szólt tisztjeihez, akik vele voltak Jeruzsálemben: "Rajta, meneküljünk! Különben nem kerüljük el Absalom kezét. El innét, igyekezzetek, nehogy siessen és rajtunk üssön, romlást hozzon ránk és kardélre hányja a várost."

15. A király tisztjei így válaszoltak a királynak: "Amint urunk és királyunk jónak látja, a szolgálatodra vagyunk."

16. A király tehát elment, gyalogosan, egész házanépével együtt. Mindazonáltal a király ott hagyott tízet az ágyasai közül, hogy õrizzék a palotát.

17. Gyalog ment el a király, egész népével egyetemben. Az utolsó háznál megálltak.

18. A tisztjei a közelében tartózkodtak; a kereták és a peleták, valamint a Gátba való Ittai emberei, hatszáz férfi, akik Gátból vele jöttek, a király elõtt vonultak.

19. De a király így szólt a Gátból való Ittaihoz: "Miért tartasz velünk? Fordulj vissza és maradj itt a királynál; idegen vagy, ráadásul elûztek hazádból.

20. Tegnap jöttél ide, s ma hagyjam, hogy velünk együtt bolyongásra add magad? Hiszen csak úgy vaktában megyek. Térj vissza és vidd magaddal földijeidet is. Legyen hozzád irgalmas és hûséges az Úr!"

21. Ittai azonban így válaszolt a királynak: "Amint igaz, hogy az Úr él, s amint igaz, hogy uram és királyom él: ahol uram és királyom lesz, ott lesz - akár él, akár hal - a szolgád is!"

22. Erre Dávid azt mondta Ittainak: "Jól van hát, akkor gyere!" A Gátból való Ittai tovább ment embereivel és az összes málhával együtt, amely vele volt.

23. Mindenki zokogott. A király megállt a Kidron-patak völgyében, s az egész nép elvonult elõtte, a puszta irányába.

24. Ott volt Cádok is az összes levitával együtt; õk vitték az Isten ládáját. Míg a nép ki nem vonult a városból, addig az Isten ládáját letették Ebjatár közelében.

25. Akkor a király azt mondta Cádoknak: "Vidd vissza az Isten ládáját a városba! Ha tetszésre találok az Úr szemében, visszavezérel és viszontláthatom hajlékát.

26. Ha azonban azt mondja: Nem vagy tetszésemre, hát akkor jó, itt vagyok, tegyen velem, amint jónak látja."

27. Aztán azt mondta a király Cádok papnak: "Nézzétek, te és Ebjatár térjetek vissza nyugodtan a városba, ugyanígy a fiaitok is veletek együtt, a te fiad, Achimaac és Abjatár fia, Jonatán.

28. Magam a pusztában a gázlónál várok addig, amíg hírt adtok nekem."

29. Így hát Cádok és Ebjatár visszavitték az Isten ládáját Jeruzsálembe és ott maradtak.

30. Akkor Dávid elindult fölfelé az Olajfák-hegyén. Egyre sírt, mezítláb volt, s a feje befödve. A nép, amely vele tartott, szintén befödte a fejét, és folytonos nagy sírás közepette haladt fölfelé.

31. Amikor Dávidnak jelentették: "Achitofel is ott van Absalom mellett az összeesküvõk közt", Dávid így szólt: "Uram, hiúsítsd meg Achitofel tanácsait!"

32. Amikor Dávid fölért a hegytetõre, ahol az Istent szokták imádni, lám, ott jött vele szemben megszaggatott ruhában az arkita Husai, Dávid bizalmasa, a fején hamu.

33. Dávid így szólt hozzá: "Csak terhemre vagy, ha velem jössz.

34. Ha azonban visszatérsz a városba és azt mondod Absalomnak: A szolgád vagyok, uram és királyom; hosszú ideig szolgáltam atyádat, s mostantól téged szolgállak, akkor kijátszhatod érdekemben Achitofel tanácsait.

35. Cádok és Ebjatár papok is ott lesznek melletted. Mindent, ami csak füledbe jut a királyi palotából, jelentsd Cádok és Ebjatár papnak.

36. Mindkettõjüknek ott van a fiuk, Cádoknak Achimaac, Ebjatárnak meg Jonatán. Üzenjetek meg velük mindent nekem, amit csak hallotok majd."

37. Így Dávid bizalmasa, Husai visszatért a városba, éppen akkor, amikor Absalom bevonult Jeruzsálembe.