Dániel könyve, 12

1. Abban az idõben fölkel Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója; mert olyan szorongattatás ideje következik, amilyen még nem volt soha, amióta nemzetek vannak. Abban az idõben megszabadul néped, mind, aki be van írva a könyvbe.

2. Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.

3. Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylõ égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.

4. Te meg, Dániel, zárd el ezeket a szavakat, pecsételd le a könyvet a végsõ idõkig. Sokan eltévelyednek, és a gonoszság növekedni fog."

5. Ekkor én, Dániel, azt láttam, hogy két más valaki is áll ott: az egyik a folyó innensõ partján, a másik pedig a folyó túlsó partján.

6. Akkor megszólítottam azt a gyolcsruhába öltözött férfiút, aki a folyóvíz fölött állt: "Mikor lesz vége ennek a sok csodálatos dolognak?"

7. Erre a gyolcsruhába öltözött férfi, aki a folyóvíz fölött állt, jobbját és balját az égre emelte. S hallottam, amint megesküdött az Örökkévalóra: "Egy idõ, két idõ és egy fél idõ múlva ez mind beteljesedik, akkor, amikor az az erõ, amely a szent népet szétszórta, nem lesz többé."

8. Hallottam ugyan a szót, de nem értettem, azért újra megkérdeztem: "Uram, hogy állunk ezekkel a végsõ dolgokkal?"

9. Így válaszolt: "Eredj, Dániel, mert el vannak zárva, és le vannak pecsételve ezek a szavak a végsõ idõkig.

10. Sokat kiválasztanak, megtisztítanak és próbára tesznek, ám a gonoszok tovább folytatják gonoszságukat. A gonoszok közül senki se jut el a belátásra, de az értõ szívûek meg fogják érteni.

11. Attól az idõtõl kezdve, amint megszûnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz.

12. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.

13. Te meg menj és légy nyugodt! Amikor véget érnek a napok, te is fölkelsz a végsõ napon kijelölt sorsodra."