1. Egy másik meg, aki tengeri útra indul és szilaj hullámokat készül átszelni, fadarabhoz esedezik, amely törékenyebb, mint a hajó, amely viszi.

2. Mert ezt keresetvágy eszelte ki, és hozzáértõ ember bölcsessége építette,

3. és a te gondviselésed kormányozza, Atyánk, hisz a tengeren is adtál utat és biztos ösvényt a hullámok között.

4. Megmutattad ezáltal, hogy minden helyzetbõl ki tudsz szabadítani, s így hajóra szállhat az is, akinek (a hajózásban) nincsen jártassága.

5. Ilyen módon azt akarod, hogy bölcsességed mûvei ne heverjenek parlagon. Ezért az emberek parányi fára is rábízzák életüket, és épségben maradnak, amikor tutajon szelik át a habokat.

6. Így keresett már az õsrégi idõben, amikor a gõgös óriások vesztüket lelték, tutajon menedéket a világ reménysége, és új nemzedék magvát hagyta a világra, mivel a te kezed kormányozta.

7. Mert áldott a fa, amely igaz célokat szolgál.

8. Az emberi kéz csinálta bálvány azonban átkozott, meg az is, aki csinálta. Ez azért, mert azt csinálta, az meg azért, mert mulandó dolog létére istennek nevezték.

9. Mert egyaránt utálatos Isten elõtt az istentelen és istentelen alkotása.

10. És készítõjével együtt a mû is bûnhõdik.

11. Ezért ítélet alá esnek a pogányok bálványai is, mert utálat tárgyává lettek az Isten teremtette világon, botrány forrása az emberek lelkének és kelepce a balgák lábának.

12. Mert a kicsapongás kezdete a bálványok kigondolása; kitalálásuk meg az élet pusztulása.

13. Hisz sem kezdettõl fogva nem léteztek, sem örökké nem maradnak meg.

14. Csak az emberek esztelen balgasága révén jöttek a világra; ezért gyors elmúlás vár rájuk.

15. Egy apa, akit nagyon korai gyász emésztett, elkészítette hirtelen elragadott gyermekének képmását, az immár halott embert istenként tisztelte, és alattvalóit titkos szertartásokra és áldozatokra kötelezte.

16. Idõvel az istentelen szokás megszilárdult és törvényként megtartották.

17. A hatalmasok parancsára istenként tisztelték a faragott képet. Akiket az emberek nem tudtak szemtõl szemben tisztelni, mivel távol laktak tõlük, azoknak alakját a távolból elképzelték, a királyról, akit tiszteltek, hû képet készítettek maguknak, hogy a távol levõ elõtt oly buzgalommal hódolhassanak, mintha jelen volna.

18. Tiszteletük fokozására a mûvész becsvágya olyanokat is ösztönzött, akik (a királyt) nem is ismerték.

19. Mert ez (a mûvész), hogy az uralkodó kedvében járjon, egész mûvészetét latba vetette, hogy minél szebben megmintázza.

20. Az alkotás szépségétõl elragadott tömeg pedig most már az imádás tárgyának tekintette, akit kevéssel azelõtt még csak emberként tiszteltek.

21. Az élet romlására vezetett, hogy az emberek valami szerencsétlenség vagy az uralkodó hatalmának áldozataként a közölhetetlen nevet kõre és fára ruházták.

22. De nem érték be azzal, hogy megtévedtek Isten ismeretében, hanem akik a tudatlanság nagy háborúságában élnek, az ilyen bajokat még békének nevezik.

23. Amikor gyermekgyilkos áldozatokat, titkos szertartásokat, vagy vad tivornyákat tartanak furcsa szokásokkal,

24. nem ügyelnek sem az életre, sem a házasság tisztaságára, hanem az egyik orvul megöli a másikat, vagy házasságtöréssel keseríti.

25. Különbség nélkül mindenütt uralkodik a vér és a gyilkosság, a lopás és csalás, a meggyalázás és a hûtlenség, a lázadás és az esküszegés,

26. a jók zaklatása, a jótétemények elfeledése, a lelkek fertõzése, a nemek fölcserélése, a házasságok szétzüllesztése, a házasságtörés és a kicsapongás.

27. A névtelen bálványok imádása minden baj kezdete, oka és vége.

28. Mert vagy õrjöngenek mulatozásaik alkalmával, vagy hazugságokat jövendölnek, vagy istentelenül élnek, vagy könnyelmûen hamis esküt tesznek.

29. Bízva bálványaik élettelenségében, arra számítanak, hogy nem éri baj õket, ha hamisan esküsznek.

30. De mind a kettõért utoléri õket az igazságos büntetés, (azért is), hogy az istenekre hagyatkozva hamisan vélekedtek Istenrõl, és (azért is), hogy - a jámborságot megvetve - csalárdságból hamisan esküdtek.

31. Mert nem azok hatalma, akikre esküsznek, hanem a bûnösöknek járó büntetés követi mindig a gonoszok botlásait.





“É difícil tornar-se santo. Difícil, mas não impossível. A estrada da perfeição é longa, tão longa quanto a vida de cada um. O consolo é o repouso no decorrer do caminho. Mas, apenas restauradas as forças, é necessário levantar-se rapidamente e retomar a viagem!” São Padre Pio de Pietrelcina