Zsoltárok könyve, 37
1. (Dávidtól.) Ne haragudj azokra, akik rosszat tesznek, ne irigyeld a gonosztevõket,
2. mert mint a fû, hamar elhervadnak, és elszáradnak, mint a zöldellõ növény.
3. Remélj az Úrban és tedd a jót, akkor megmaradsz földeden és biztonságban élsz.
4. Az Úrban leld örömed, s õ betölti szíved vágyait.
5. Ajánld utadat az Úrnak, remélj benne, s õ irányít majd.
6. Becsületed felragyogtatja, mint a napot, igazságodat, mint a fényes nappalt.
7. Nyugodj meg az Úrban és remélj benne! Ne haragudj arra, kinek siker kíséri útját, az emberre, aki gonoszságot mûvel,
8. Hagyd el a haragot és ne méltatlankodj, föl ne gerjedj, nehogy te vétkezzél!
9. Nézd, a gonoszok eltûnnek, de akik az Úrban bíznak, birtokolják a földet.
10. Egy kis idõ még, s a gonosz nincs többé, keresed helyét, és sehol sem találod.
11. A szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét.
12. Az istentelen ártó tervet szõ az igaz ellen, csikorgatja ellene a fogát.
13. Az Úr azonban kineveti õt, mert látja már, amint napja kél.
14. A bûnösök kardot rántanak s íjat feszítenek, hogy elpusztítsák azt, aki egyenes úton jár. hogy elpusztítsa a szegényt és a gyengét.
15. De kardjuk saját szívükbe hatol, s nyilaikat széttördelik.
16. Jobb a kevés, amit az igaz bír, mint a bûnös nagy gazdagsága.
17. Mert a bûnös karja eltörik, ám az igazat az Úr támogatja.
18. Az igazak életére gondja van az Úrnak, örökségük megmarad örökre.
19. A csapás napjaiban nem vallanak szégyent, éhínségben táplálékhoz jutnak.
20. Ám a gonoszoknak el kell pusztulniuk, az Úr ellenségei, mint a mezõk virága, elhervadnak, s eltûnnek, akár a füst.
21. Az istentelen kölcsönkér s nem adja meg, a jó megértéssel telve ajándékoz.
22. Akiket megáld az Úr, birtokolják a földet, s akiket megátkoz, azok megsemmisülnek.
23. Az Úr biztosítja az ember lépteit, akinek útjában tetszését leli.
24. Ha megbotlik is, de nem esik el, mert az Úr megfogja kezét.
25. Fiatal voltam, most öreg vagyok, de sohase láttam, hogy elhagyott lett az igaz, vagy, hogy gyermekei kenyeret koldultak.
26. Õ mindig megértõ és kész kölcsönadni, ezért gyermekei áldásban részesülnek.
27. Hagyd el a rosszat és tedd a jót, akkor megmaradsz mindörökre.
28. Mert az Úr az igazságosságot szereti és nem hagyja el soha szentjeit. Az álnokok örökre megsemmisülnek, a gonoszok nemzetsége elpusztul.
29. Ám az igazak birtokolják a földet, és ott laknak mindörökre.
30. Az igaznak szája bölcsességet szól, nyelve azt hirdeti, ami helyes.
31. Istennek törvényét a szívében hordozza, ezért lépései nem ingadozók.
32. A gonosz leselkedik az igazra, s annak elvesztésén fáradozik.
33. De az Úr nem adja kezére, s nem találja bûnösnek, ha majd ítélõszéke elé áll.
34. Bízzál az Úrban és kövesd az útját,
35. Láttam a bûnöst: büszkén fennhéjázott, mint a Libanon cédrusa, fenn hordta a fejét.
36. Ám, amikor újra arra jártam, nem volt többé, kerestem, de sehol sem találtam.
37. Nézd az ártatlant, tekints az igazra, a békesség emberének új nemzedéke támad!
38. A bûnösök ellenben elpusztulnak, a gonoszok hada elenyészik.
39. Az igazaknak az Úr ad szabadulást, õ a védelmük a szükség idején.
40. Segítõjük az Úr és szabadítójuk, és fenntartja éltüket, mivel nála keresnek menedéket. õ megõriz a gonosztól s õ felemel, hogy tiéd legyen a föld, és elégtétellel lásd a gonosz pusztulását.
