Krónikák I. könyve, 17

1. Amikor Dávid már a házában lakott, így szólt Nátán prófétához: "Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van."

2. Nátán így felelt Dávidnak: "Valósítsd meg mind, amit elterveztél, hiszen az Isten veled van."

3. De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt:

4. "Menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Nem te fogsz nekem házat építeni lakásul.

5. Nem laktam házban attól az idõtõl kezdve, amikor kihoztam Izraelt, mind a mai napig, hanem sátorból sátorba, hajlékból hajlékba vonultam.

6. Az egész idõ alatt, amikor egész Izraellel vándoroltam, mondtam-e egynek is Izrael bírái közül, akiket mint pásztorokat népem élére állítottam: miért nem építettek nekem cédrusházat?

7. Ezt közöld tehát szolgámmal, Dáviddal: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelõrõl, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy.

8. Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem elõtted minden ellenségedet. Olyan hírnevet adok neked, amely fölér a legnagyobbakéval a földön.

9. Lakóhelyet adok népemnek, Izraelnek, letelepítem, hogy azon a helyen lakjék, s ne hányódjék tovább, s a gonoszok ne pusztítsák, mint azelõtt,

10. abban az idõben, amikor bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Leigázom minden ellenségét, téged pedig naggyá teszlek. Az Úr házat épít neked,

11. s ha majd betöltöd napjaidat és atyáidhoz térsz, megõrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerõsítem királyságát.

12. Õ épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját.

13. Atyja leszek, õ pedig fiam lesz, s nem vonom meg tõle kegyelmemet, mint ahogy megvontam elõdödtõl.

14. Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre."

15. Nátán közölte Dáviddal ezeket a szavakat, az egész kinyilatkoztatást.

16. Ekkor Dávid bement, leült, az Úr elé, és így szólt: "Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam, hogy idáig vezettél?

17. De a te szemedben, Istenem, ez még kevés volt. Szolgád házának még a messze jövõre is adtál ígéretet. Akarod, hogy úgy nézzenek rám, mint az emberek csoportjára, akiket az Úr, az Isten fölemelt.

18. Mi többet kívánhatna még Dávid tõled, amikor látja a tõled kapott dicsõséget? Magad tüntetted ki szolgádat,

19. Uram, és szolgád, kutyád kedvéért végbevitted ezeket a nagy dolgokat.

20. Uram, nincs senki, aki hasonló volna hozzád. Rajtad kívül nincs más Isten, ezt saját fülünkkel hallottuk.

21. Van-e még olyan nép a földön, mint Izrael népe, amelyhez lehajolt az Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népévé tegye, a nagyság és erõ dicsõségét szerezze meg neki azáltal, hogy Egyiptomból kiváltott néped elõl nemzeteket ûzzél el?

22. Népedet, Izraelt arra szemelted ki, hogy mindig a te néped legyen, és te, Uram az Istene lettél.

23. Nos, tehát Uram, legyen érvényes a szavad örökre, amellyel szolgádnak és házának ígéretet tettél. Tégy úgy, ahogy mondtad.

24. Ígéreted valósuljon meg, és a neved legyen nagy mindörökre, hogy elmondhassák: A Seregek Ura Izrael Istene, õ Izrael Istene. Szolgádnak, Dávidnak a háza szilárdan áll elõtted.

25. Te, Istenünk, tudattad szolgáddal, hogy házat építesz számára. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy imádkozzék hozzád.

26. Nos, tehát Uram, te Isten vagy, s te adtad szolgádnak ezt a dicsõséges ígéretet.

27. Jóságodban megáldottad szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon elõtted. Igen, Uram, te áldottad meg, és áldott marad örökre."