Jeremiás könyve, 18
1. Így szólt az Úr Jeremiáshoz:
2. "Kelj föl és menj le a fazekas házához; ott majd meghallod szavaimat."
3. Lementem hát a fazekas házához; az éppen edényt formált a korongon.
4. És ha nem sikerült az edény, amelyet éppen formált, amint ez megtörténik a fazekas használta agyaggal, akkor újra nekilátott, és egy másik edényt csinált belõle, a fazekasok szokása szerint.
5. Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:
6. Izrael háza! Vajon nem tehetek én is úgy veletek, ahogy ez a fazekas tesz? - mondja az Úr. Igen, amilyen az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti is az én kezemben, Izrael háza!
7. Olykor azt határozom egy nemzet és egy ország felõl, hogy gyökerestül kitépem, földre sújtom és elpusztítom.
8. De ha ez a nemzet elhagyja gonoszságát, amely miatt ellene szóltam, akkor én is megbánom azt a rosszat, amellyel sújtani akartam.
9. Máskor meg azt határozom egy nemzet és egy ország felõl, hogy felépítem és elültetem.
10. De ha ez a nemzet gonoszságot mûvel a szemem láttára azzal, hogy nem akar hallgatni a szavamra, akkor én is megbánom azt a jót, amellyel el akartam halmozni.
11. Most hát mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: "Ezt mondja az Úr: Nézzétek, veszedelmet szánok nektek; tervet szõttem ellenetek. Most hát térjen meg mindegyiketek gonosz útjáról; változtassatok életmódotokon és tetteiteken."
12. Csakhogy õk ezt felelik: "Mi haszna itt a beszédnek? Inkább azt tesszük, ami jólesik nekünk; mindegyikünk úgy viselkedik, ahogy gonosz szíve sugallja neki."
13. Azért ezt mondja az Úr: Ha akarjátok, kérdezõsködjetek a nemzetek között: Van-e, aki valaha ilyesmit hallott? Milyen szörnyûséget mûvelt a szûz Izrael!
14. Vajon eltûnik-e a Libanon hava a magasba nyúló csúcsokról? Vagy kiszáradhatnak-e a feltörõ, csörgedezõ vízforrások?
15. Népem mégis megfeledkezett rólam. Annak áldoznak tömjént, ami semmiség. Elcsábították õket útjaikról, az õsi ösvényrõl, hogy a sivatag útjain járjanak, járatlan csapáson.
16. Országukat sivataggá teszik, örökös gúny tárgyává. Aki csak átmegy rajta, megborzad, és fejét csóválja.
17. Mint a perzselõ keleti szél, úgy szórom szét õket az ellenség elõtt. A hátamat fordítom feléjük, nem az arcomat, végpusztulásuknak napján.
18. Így beszéltek: "Rajta! Szõjünk összeesküvést Jeremiás ellen, mert nélküle sem fog hiányozni a törvény a papnak, sem a tanács a bölcsnek, sem a beszéd a prófétának! Gyertek, verjük meg a saját nyelvével; úgy, hogy gondosan megfigyeljük minden szavát."
19. Figyelj rám, Uram, és halld meg ellenségeim szavát!
20. Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért? Miért ásnak hát vermet nekem? Emlékezzél! A színed elé álltam, hogy közbenjárjak értük, és elhárítsam a haragodat róluk.
21. Juttasd ezért fiaikat éhínségre, és hányd õket kardélre! Asszonyaik váljanak gyermektelenné és özveggyé, férjük haljon meg dögvészben, az ifjaikat meg járja át kard a harcban!
22. Kiáltozásuktól hangozzék a házuk, amikor hirtelen rájuk küldöd a rablók csapatát. Mert vermet ástak, hogy megfogjanak, és tõrt vetettek a lábamnak.
23. De te, Uram, jól ismered minden ellenem szõtt gyilkos tervüket. Ne kegyelmezz hát gonoszságuknak, és ne töröld el vétküket színed elõl! Vesztüket tartsd szem elõtt, és ha eljön haragod ideje, bánj el velük!
