Encontrados 28 resultados para: vadat

  • Izsák Ézsaut szerette, mert szívesen evett vadat. Rebekka ellenben Jákobot szerette. (Teremtés könyve 25, 28)

  • Vedd azért vadászszerszámodat, a tegezt és az íjat, menj ki a mezõre, és ejts nekem vadat. (Teremtés könyve 27, 3)

  • Rebekka hallgatózott, amikor Izsák fiával, Ézsauval beszélt. Ézsau kiment a mezõre, hogy vadat ejtsen atyja számára. (Teremtés könyve 27, 5)

  • Szerezz vadat és készítsd el ízletesen, majd eszem belõle és megáldalak az Úr színe elõtt, mielõtt meghalok. (Teremtés könyve 27, 7)

  • Erre Izsák szerfölött megijedt és azt kérdezte: "Ki volt akkor az, aki elejtett egy vadat és behozta nekem? Én jóhiszemûen ettem belõle, mielõtt jöttél volna és megáldottam. Áldott is marad." (Teremtés könyve 27, 33)

  • Ha valaki Izrael fiai, vagy a köztetek lakó idegenek közül vadászaton elejt egy olyan vadat vagy madarat, amelyet meg szabad enni, annak folyassa ki a vérét és takarja be földdel. (Leviták könyve 17, 13)

  • Békét szerzek országotoknak, s alhattok, mert senki sem fenyeget. Kiirtom földetekrõl az ártalmas vadat, kard nem veszélyezteti országotokat. (Leviták könyve 26, 6)

  • Erre az istentelen emberek Izraelbõl és a hitehagyottak összeesküdtek, hogy vádat emelnek ellene. De a király ügyet sem vetett rájuk. (Makkabeusok I. könyve 10, 61)

  • Akkor a király maga mellé ültette és azt mondta fõ tisztségviselõinek: "Kísérjétek be a városba, és hirdessétek ki: senki ne merjen ellene semmiféle ügyben vádat emelni, és senki ne háborgassa." (Makkabeusok I. könyve 10, 63)

  • Amikor a király Tiruszba érkezett, a nagytanács küldötteként három férfi vádat emelt ellene. (Makkabeusok II. könyve 4, 44)

  • Amikor a Makkabeusnak jelentették az esetet, hívatta a nép vezetõit, és vádat emelt, hogy pénzen eladták testvéreiket: futni hagyták - az õ rovásukra - ellenségeiket. (Makkabeusok II. könyve 10, 21)

  • Sohasem süt vadat magának a lusta, a serénység nagy kincs az embernek. (Példabeszédek könyve 12, 27)


“Tente percorrer com toda a simplicidade o caminho de Nosso Senhor e não se aflija inutilmente.” São Padre Pio de Pietrelcina