Encontrados 12 resultados para: táborának

  • Elõre, napkelet felé Júda táborának hadi jelvénye kerüljön, csapatai rendjében: Nachson Amminadab fia mint Júda fiainak és seregének, (Számok könyve 2, 3)

  • Ruben táborának hadi jelvénye déli irányban helyezkedjék el, csapatai rendjében: Elicur, Sedeur fia mint Ruben fiainak és seregének, (Számok könyve 2, 10)

  • Efraim táborának hadi jelvénye nyugat felé kapjon táborhelyet: Elisama, Ammihud fia, mint Efraim fiainak és csapatának, (Számok könyve 2, 18)

  • Dán táborának hadi jelvénye északi irányban helyezkedjék el: Achiezer, Ammisaddai fia mint Dán fiainak és csapatának, (Számok könyve 2, 25)

  • Elsõként Júda fiai táborának hadi jelvénye indult, az egyik csoport a másik után. Csapatuk élén Amminadab fia, Nachson állt. (Számok könyve 10, 14)

  • Azután Ruben fiai táborának hadi jelvénye következett, egyik csoport a másik után; az õ csapatuk élén Sedeur fia, Elicur állt. (Számok könyve 10, 18)

  • Most Efraim fiai táborának hadi jelvénye indult, egyik csoport a másik után; csapatuk élén Ammihud fia, Elisama állt. (Számok könyve 10, 22)

  • Majd Dán fia táborának hadi jelvénye következett, ez szolgált az egész tábornak hátvédül; csapatuk élén Ammisaddai fia, Achiezer állt. (Számok könyve 10, 25)

  • Fölvonultak, és a júdai Kirjat-Jearimban ütöttek tábort. Ezért a mai napig is Dán táborának nevezik ezt a helyet - nyugatra van Kirjat-Jearimtól. (Bírák könyve 18, 12)

  • A filiszteusok táborának láttán félelem fogta el Sault, csak úgy remegett a szíve. (Sámuel I. könyve 28, 5)

  • és mostanáig is õ áll a keleti királyi kapunál. Õk Lévi fiai táborának is a kapuõrei. (Krónikák I. könyve 9, 18)

  • Sallum, Korachnak a fia, a Korach fiának, Eljaszafnak volt a fia és a testvérei, akik egy családba tartoztak. Ezeket a korachitákat rendelték a szent szolgálatra, a sátor küszöbének õrzésére, s atyáik õrizték az Úr táborának bejáratát. (Krónikák I. könyve 9, 19)


“Há alegrias tão sublimes e dores tão profundas que não se consegue exprimir com palavras. O silêncio é o último recurso da alma, quando ela está inefavelmente feliz ou extremamente oprimida!” São Padre Pio de Pietrelcina