Encontrados 12 resultados para: meghajolt
Fölemelte szemét és íme, három férfi állt elõtte. Mihelyt meglátta õket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt (Teremtés könyve 18, 2)
Õ maga elõre ment, és hétszer meghajolt a földig, amíg közel ért testvéréhez. (Teremtés könyve 33, 3)
Utánuk odament Lea a gyermekeivel és meghajolt. Végül Ráchel lépett elõ Józseffel, és meghajtotta magát. (Teremtés könyve 33, 7)
Õ így válaszolt: "Szavaid szerint fogok eljárni" "Esküdj meg!" - mondta, mire õ megesküdött. Jákob pedig meghajolt az ágy feje irányában. (Teremtés könyve 47, 31)
akkor így feleljetek: Ez a húsvéti áldozat az Úrnak, aki Egyiptomban elhaladt Izrael fiainak háza mellett, amikor lesújtott az egyiptomiakra, és a mi házainkat megkímélte." Erre a nép meghajolt és leborult. (Kivonulás könyve 12, 27)
Mózes apósa elé ment, meghajolt elõtte és megcsókolta. Egymás hogyléte felõl érdeklõdtek, majd beléptek a sátorba. (Kivonulás könyve 18, 7)
Az Úr most megnyitotta Bileám szemét, így meglátta az Úr angyalát, amint kivont kardot tartva kezében ott állt az úton. Erre meghajolt és arcra borult. (Számok könyve 22, 31)
Ezen a napon Moáb meghajolt Izrael keze alatt, és nyolcvan évig nyugalom volt az országban. (Bírák könyve 3, 30)
Amikor a szolga elment, Dávid elõjött a kõrakás mögül, háromszor arcra borult a földön és háromszor meghajolt. Aztán megölelték egymást és mind a ketten sírtak. (Sámuel I. könyve 20, 41)
Amikor Batseba meghajolt és leborult a király elõtt, a király megkérdezte: "Mit kívánsz?" (Királyok I. könyve 1, 16)
a király szolgái pedig elmentek, és szerencsét kívántak urunknak, Dávid királynak, mondván: Tegye a te Istened Salamon nevét még dicsõségesebbé, mint a te nevedet, trónját pedig még fönségesebbé, mint a te trónodat! A király meghajolt fekvõhelyén. (Királyok I. könyve 1, 47)
Amikor Batseba belépett Salamon királyhoz, hogy Adonija ügyében beszéljen vele, a király fölkelt, elébe (ment), meghajolt elõtte, aztán a trónjára ült; a király anyjának odatettek egy széket, s helyet foglalt a jobbján. (Királyok I. könyve 2, 19)