Encontrados 18 resultados para: Apám
Te pedig mondd az Úr, a te Istened színe elõtt: "Apám vándorló arám volt, lement Egyiptomba, s ott élt idegenként; kevesen követték, mégis nagy, erõs és népes néppé vált. (Második Törvénykönyv 26, 5)
(Benhadad) erre azt mondta neki: "Visszaadom neked a városokat, amelyeket apám elvett apádtól. Boltokat is nyithatsz Damaszkuszban, ahogy apám nyitott Szamariában. Engem azonban e szerint az egyezmény szerint engedj szabadon." Így egyezséget kötött vele és szabadon engedte. (Királyok I. könyve 20, 34)
A harmadikat az árváknak, özvegyeknek és idegeneknek adtam, akik Izrael fiai között élnek. Minden harmadik esztendõben megajándékoztam õket vele, s megettük Mózes törvényének elõírásaihoz híven, ahogyan apai nagyanyám, Debora tanított bennünket. Apám ugyanis meghalt, és árván maradtam. (Tóbiás könyve 1, 8)
Amikor elértem a férfikort, apám nemzetségébõl vettem feleséget, Annának hívták. Született tõle egy fiam, Tóbiásnak neveztem el. (Tóbiás könyve 1, 9)
Tóbiás el is ment, hogy testvéreink közt egy szegényt keressen, de visszajött, s így szólt: "Apám!" "Na mi van, fiam?" - feleltem neki. "Apám - folytatta -, valakit megöltek a mieink közül, megfojtották, aztán odadobták a piactérre, még most is ott fekszik." (Tóbiás könyve 2, 3)
Tóbiás így felelt apjának, Tobitnak: "Apám, mindent megteszek, amit parancsolsz. (Tóbiás könyve 5, 1)
Tóbiás kiment, és szólt neki: "Barátom, apám szeretne megismerni." Az angyal belépett a házba. Elõször Tobit üdvözölte, aztán az kívánt neki minden jót. Tobit így szólt: "Mi örömöm lehet még nekem? Megvakultam, nem látom a ragyogó eget, olyan sötétség borul rám, mint a halottakra, akik már nem látnak világosságot. Élõhalott vagyok: hallom az emberek hangját, de látni nem látom õket." Az angyal azt mondta neki: "Bízzál, Isten nem késlekedik, meggyógyít. Bízzál!" Tobit így szólt hozzá: "Az én Tóbiás fiam Médiába készül. Elmennél-e vele mint vezetõje? Megfizetek érte, testvér." Így felelt neki: "Elkísérem, ismerek minden utat, mert sokszor jártam Médiában. Bejártam a völgyeket és a hegyeket, ismerek minden ösvényt." (Tóbiás könyve 5, 10)
"Hogy van?" "Él és egészséges." S Tóbiás azt is hozzátette: "Õ az apám." (Tóbiás könyve 7, 5)
Jól tudod, hogy apám számlálja a napokat, s ha csak egy napot kések is, nagyon fog aggódni. (Tóbiás könyve 9, 4)
De õ csak erõsködött: "Hagyd el, úgyis hiába akarsz becsapni. Meghalt a fiam." Mindennap kiment és kémlelte az utat, amelyiken elment a fia. Senkinek sem hitt már. Amikor a nap lenyugodott, õ is hazament, hogy aztán egész éjjel keseregjen és sírjon, mert nem jött álom a szemére. Egy falat nem sok, de annyit sem evett egész nap, éjjel meg egyfolytában siratta a fiát, Tóbiást. Amikor vége lett a két hétig tartó lakodalomnak - Ráguel megfogadta, hogy ilyet rendez a lányának -, azt mondta Tóbiás Ráguelnek: "De most már engedj el! Különben apám és anyám azt hiszi, hogy soha többé nem lát. Arra is kérlek, atyám, engedd meg, hogy visszatérjek apámhoz: mondtam már, milyen állapotban hagytam otthon." (Tóbiás könyve 10, 7)
Az megkérdezte: "Apám, mennyit adjak a szolgálatáért? (Tóbiás könyve 12, 2)
Síromhoz így szólok: "Az apám vagy nékem!" A férgekhez meg: "Anyám, s nõvéreim!" (Jób könyve 17, 14)
