Busca Bíblica

Ezeket Dávid király az Úrnak szentelte azzal az arannyal-ezüsttel egyetemben, amelyet abból, amit a leigázott népektől, (Sámuel II. könyve 8,11)

Kiszabadítottál a népek viszályából; és a népek fejévé tettél. Akiket nem is ismertem, azok alattvalóim lettek. (Sámuel II. könyve 22,44)

Istent, aki segített bosszút állni, s alávetette nekem a népeket. (Sámuel II. könyve 22,48)

Beszélt Jákobnak Istene, Izrael sziklája mondta nekem. Aki igazságosan kormányozza a népeket és Istent félve uralkodik, (Sámuel II. könyve 23,3)

akkor eltörlöm Izraelt arról a földről, amelyet adtam neki, s elpusztítom színem elől a templomot is, amelyet nevemnek szenteltem. Izrael szólásmondás és gúny tárgya lesz a népek körében. (Királyok I. könyve 9,7)

Azoknak a népeknek a szokásaihoz igazodtak, amelyeket az Úr elűzött Izrael fiai elől. (Királyok II. könyve 17,8)

Aztán tömjéneztek ott, mint azok a népek, amelyeket elűzött előlük az Úr, s gonosz tetteikkel ingerelték az Urat. (Királyok II. könyve 17,11)

Elvetették törvényeit és a szövetséget, amelyet atyáikkal kötött, és parancsait is, amelyeket szívükbe vésett. Mihaszna dolgok után futottak, s így maguk is semmirekellővé váltak. A körülöttük élő népekhez igazodtak, pedig az Úr megtiltotta nekik, hogy ők is azt tegyék, amit azok. (Királyok II. könyve 17,15)

Jelentették hát Asszíria királyának: "A népek, amelyeket ide hoztál és Szamaria városaiba telepítettél, nem tudják, milyen imádás illeti meg az ország Istenét. Emiatt oroszlánokat szabadított rájuk. Nézd, széttépik őket, mivel nem tudják, hogyan kell imádni az ország Istenét." (Királyok II. könyve 17,26)

Így imádták az Urat, de egyszersmind a maguk isteneinek is szolgáltak, azoknak a népeknek a szokásaihoz híven, amelyek közül oda kerültek. (Királyok II. könyve 17,33)

A népek istenei közül ki tudta tán egyetlenegy is szabadítani földjét Asszíria királya kezéből? (Királyok II. könyve 18,33)

Vajon a népek istenei, akiket atyáim kiirtottak, megmentették Gozant, Harant, Recefet és Tell Bazarban Eden lakóit? (Királyok II. könyve 19,12)