Busca Bíblica

Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki. (Teremtés könyve 37,3)

Akkor ezt mondta neki: "Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk." Így elküldte Hebron völgyéből, s ő Szichembe érkezett. (Teremtés könyve 37,14)

Ruben még azt mondta nekik: "Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá." (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához. (Teremtés könyve 37,22)

"Milyen zálogot adjak?" - kérdezte. Azt felelte: "A pecsétgyűrűdet a zsineggel és a botodat, amit a kezedben tartasz." Neki adta, hált vele, és az teherbe esett. (Teremtés könyve 38,18)

De az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki. Urának, az egyiptominak a házában maradt. (Teremtés könyve 39,2)

azért József kegyelmet talált szemében: neki kellett őt kiszolgálnia. Azután házának intézőjévé tette és egész vagyonát rábízta. (Teremtés könyve 39,4)

Neki sincs ebben a házban nagyobb hatalma, mint nekem. Semmit sem vont meg tőlem, csak egyedül téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetnék el ilyen súlyos igazságtalanságot és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?" (Teremtés könyve 39,9)

összehívta házanépét, s ezt mondta nekik: "Na lássátok! Idehozott nekünk egy hébert, hogy erőszakoskodjon velünk. Hozzám jött, hogy velem háljon, de én hangosan kiabáltam. (Teremtés könyve 39,14)

Akkor elmondta neki a jelenetet és így szólt: "A héber szolga, akit a házba hoztál, idejött hozzám, hogy erőszakoskodjon velem. (Teremtés könyve 39,17)

Két év múlva a fáraónak álma volt. Úgy tűnt neki, mintha a Nílusnál állna. (Teremtés könyve 41,1)

Másnap nyugtalannak érezte magát. Elküldött, összehívta Egyiptom minden írástudóját és bölcsét. A fáraó elbeszélte nekik az álmot, de nem akadt egy sem, aki a fáraó álmát meg tudta volna fejteni. (Teremtés könyve 41,8)

Azon az éjszakán álmunk volt, nekem és neki, s mindegyikünknek olyan álma, amelyiknek jelentősége volt számunkra. (Teremtés könyve 41,11)