Busca Bíblica

Azután ezt mondta Isten: "Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. (Teremtés könyve 1,29)

Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap. (Teremtés könyve 1,31)

Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. (Teremtés könyve 2,2)

Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után. (Teremtés könyve 2,3)

Ez a története az ég és a föld teremtésének, ahogy az lefolyt. Azon a napon, amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, (Teremtés könyve 2,4)

még nem volt a földön semmiféle vad bozót, és nem nőtt semmiféle mezei növény, mert az Úristen még nem adott esőt a földnek, s nem volt ember sem, hogy a földet művelje. (Teremtés könyve 2,5)

Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. (Teremtés könyve 2,7)

Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. (Teremtés könyve 2,8)

És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. (Teremtés könyve 2,9)

Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. (Teremtés könyve 2,15)

Az Úristen parancsot adott az embernek: "A kert minden fájáról ehetsz. (Teremtés könyve 2,16)

Azután így szólt az Úristen: "Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő." (Teremtés könyve 2,18)