Busca Bíblica

Az Úr még ezt mondta: "Menj le és Áron kíséretében jöjj fel újra. A papok és a nép azonban ne lépjék át a határt, ne jöjjenek fel az Úrhoz, nehogy elpusztítsa őket". (Kivonulás könyve 19,24)

Így szólt Mózeshez: "Menj fel az Úrhoz: te és Áron, továbbá Nadab és Abihu, meg hetvenen Izrael vénei közül. De már messze le kell borulnotok. (Kivonulás könyve 24,1)

Másnap reggel Mózes így beszélt a néphez: "Nagy bűnt követtetek el. Azért most fölmegyek az Úrhoz, talán kieszközölhetem bűnötök bocsánatát." (Kivonulás könyve 32,30)

Mózes így beszélt az Úrhoz: "Nézd, te megparancsoltad nekem: vezesd fel ezt a népet, de nem nyilatkoztattad ki, hogy kit küldesz velem. Pedig így szóltál: név szerint ismerlek és kegyelmet találtál színem előtt. (Kivonulás könyve 33,12)

így szólt hát Mózes az Úrhoz: "Miért bánsz ily rosszul szolgáddal, s miért nem találok tetszésre szemedben, hogy ennek az egész népnek a terhét a vállamra rakod? (Számok könyve 11,11)

Mózes az Úrhoz kiáltott: "Kérlek, Istenem, add vissza az egészségét!" (Számok könyve 12,13)

Mózes azonban így beszélt az Úrhoz: "Az egyiptomiak hallottak felőle, hogy hatalmaddal kivezetted ezt a népet közülük, (Számok könyve 14,13)

s égőáldozatot akartok bemutatni az Úrnak, vagy nagy vagy kis állatból véres áldozatot, fogadalom teljesítésére, önkéntes adományként, vagy ünnepi áldozat gyanánt, hogy kellemes illatul szálljon fel az Úrhoz, (Számok könyve 15,3)

Mózes nagy haragra gerjedt és így szólt az Úrhoz: "Ne emeld tekintetedet áldozati ajándékaikra! Egyetlen szamarat sem vettem el tőlük, s nem bántottam meg egyiküket sem." (Számok könyve 16,15)

Amikor emiatt az Úrhoz kiáltottunk, meghallotta szavunk és küldött egy angyalt, s az angyal kivezetett bennünket Egyiptomból. S most itt vagyunk Kádes városában, amely határos a te földeddel. (Számok könyve 20,16)

Csak Káleb, Jefunne fia, egyedül ő látja meg. Neki és utódainak adom azt a földet, ahova majd eljut, mert hűséges volt az Úrhoz." (Második Törvénykönyv 1,36)

Aztán az Úrhoz fordultam irgalomért könyörögve: (Második Törvénykönyv 3,23)