Busca Bíblica

Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: "Miért nevet Sára és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? (Teremtés könyve 18,13)

A férfiak elindultak és Szodoma felé vették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket. (Teremtés könyve 18,16)

Akkor az Úr így szólt: "Titokban tarthatom-e Ábrahám előtt, amit tenni készülök? (Teremtés könyve 18,17)

Ábrahám ugyanis nagy és erős néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe. (Teremtés könyve 18,18)

Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig házanépének megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki." (Teremtés könyve 18,19)

A férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr előtt. (Teremtés könyve 18,22)

Azután Ábrahám közelebb lépett és megszólalt: "Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal? (Teremtés könyve 18,23)

Ábrahám folytatta és így szólt: "Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok. (Teremtés könyve 18,27)

Ezt válaszolta: "Tíz miatt sem pusztítom el." Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament. (Teremtés könyve 18,33)

Ábrahám korán reggel kiment arra a helyre, ahol Isten színe előtt állt, (Teremtés könyve 19,27)

Így emlékezett meg Ábrahám Istene Lótról, amikor elpusztította a síkság városait és kimentette őt a pusztulásból, midőn elpusztította a városokat, amelyekben Lót lakott. (Teremtés könyve 19,29)

Ábrahám onnan a Negebre ment, Kádes és Sur között lakott, s mint jövevény, Gerárban tartózkodott. (Teremtés könyve 20,1)