| 1. | Ezeket a népeket hagyta meg az Úr, hogy általuk próbára tegye Izraelt, azokat, akik már nem ismerték a kánaáni háborúkat, |
| 2. | [mégpedig Izrael fiainak, nemzedékeinek javára, azért, hogy megtanítsa őket a hadviselésre, legalábbis azokat, akik nem ismerték az egykori háborúkat]: |
| 3. | a filiszteusok öt fejedelmét, az összes kánaánit, szidonit, hetitát, akik a Libanon hegyláncán laktak, Baal-Hermon hegyétől egészen Hamat bejáratáig. |
| 4. | Ezek arra szolgáltak, hogy próbára tegye általuk Izraelt, s lássa, megtartják-e azokat a parancsokat, amelyeket az Úr atyáiknak adott, Mózes keze által. |
| 5. | Izrael fiai a kánaániak, hetiták, amoriták, periziták, hivviták és jebuziták között laktak, |
| 6. | feleségül vették lányaikat, fiaikhoz hozzáadták lányaikat és szolgáltak az isteneiknek. |
| 7. | Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Megfeledkeztek az Úrról, Istenükről, s a Baaloknak és az Aseráknak szolgáltak. |
| 8. | Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, s Edom királyának, Kusán-Risataimnak kezébe adta őket. Izrael fiai nyolc esztendeig szolgáltak Kusán-Risataimnak. |
| 9. | Izrael fiai akkor az Úrhoz kiáltottak és az Úr szabadítót támasztott Izrael fiainak, aki megmentette őket: Otnielt, Kenáz fiát, Káleb öccsét. |
| 10. | Rászállott az Úr lelke, s ő bírája lett Izraelnek. Hadat viselt, s az Úr kezébe adta Edom királyát, Kusán-Risataimot, diadalmaskodott Kusán-Risataim fölött. |
| 11. | Így negyven évig nyugalom volt az országban. Kenáz fia, Otniel halála után |
| 12. | Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és az Úr Moáb királyának, Eglonnak hatalmába adta Izraelt, mivel azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. |
| 13. | Eglon szövetkezett Ammon és Amalek fiaival, felvonult Izrael ellen, legyőzte és hatalmába kerítette a Pálmák városát. |
| 14. | Izrael fiai tizennyolc esztendeig szolgáltak Eglonnak, Moáb királyának. |
| 15. | Akkor Izrael fiai az Úrhoz kiáltottak, és az Úr szabadítót támasztott nekik: Ehudot, a Benjamin fiai közül való Gera fiát, aki balkezes volt. Izrael fiai adót küldtek vele Moáb királyának, Eglonnak. |
| 16. | Ehud csinált magának egy arasznyi hosszú kétélű kardot és jobb csípőjére csatolta, a ruhája alá. |
| 17. | Így vitte az adót Eglonnak, Moáb királyának. Eglon nagyon kövér ember volt. |
| 18. | Amikor az adót átadta, Ehud visszaindult azokkal az emberekkel, akik odavitték, |
| 19. | de a bálványok mellől, amelyek Gilgalban voltak, visszatért és így szólt: "Titkos üzenetem van számodra, király." "Csend legyen!" - válaszolta a király. Erre mindenki kiment, aki ott volt. |
| 20. | Ehud odalépett hozzá. A király a fenti szobában ült, ahol felfrissülni szokott, s egyedül volt. Ehud így szólt hozzá: "Isten üzenetét hozom neked, király." Erre az fölkelt székéről. |
| 21. | Ehud ekkor kinyújtotta bal kezét, megragadta a kardot, amelyet jobb csípőjén viselt, és beledöfte a király hasába. |
| 22. | A markolat is beleszaladt a penge után, és a háj körülfolyta a pengét. Ehud ugyanis otthagyta a hasában a kardot, |
| 23. | aztán kimászott az ablakon, s az oszlopcsarnokon át távozott. A fenti szoba ajtóit bezárta maga mögött, s ráhúzta a reteszt. |
| 24. | Amikor elment, a szolgák visszatértek és látták a fenti szoba ajtói be vannak reteszelve. Így vélekedtek: "Bizonyára betakarta lábát a hűsülőszoba sarkában." |
| 25. | Csak vártak és nem tudták, mit gondoljanak, mert nem nyitotta ki a fenti szoba ajtait. Erre fogták a kulcsot és kinyitották, s ott találták urukat a földön fekve, holtan. |
| 26. | Várakozásukat kihasználva Ehud elmenekült. Elhaladt a bálványok mellett és Szeirába jutott. |
| 27. | Mihelyt Izrael földjére ért, megfújta a harsonát Efraim hegyén, és Izrael fiai levonultak vele a hegyről. Ő pedig az élükön. |
| 28. | Ezt mondta nekik: "Kövessetek, mert az Úr kezetekbe adta ellenségeteket, Moábot!" Erre mellé szegődtek, és megszállták Moáb előtt a Jordán átkelőhelyeit, nem engedtek senkit átkelni. |
| 29. | Legyőzték Moáb népét, mintegy tízezer erős és vitéz embert, nem menekült el egy sem. |
| 30. | Ezen a napon Moáb meghajolt Izrael keze alatt, és nyolcvan évig nyugalom volt az országban. |
| 31. | Utána Ánát fia, Samgar következett. Egy ösztökével hatszáz embert megölt a filiszteusok közül, és ő is megszabadította Izraelt. |
