| 1. | Jerikó gondosan bezárkózott [Izrael fiai előtt]: se ki nem jött senki, se be nem ment senki. |
| 2. | Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: "Nézd, kezedbe adom Jerikót és királyát. Harcosaitok, |
| 3. | a fegyverforgató férfiak mind kerüljék meg egyszer a várost, [s ugyanígy tégy te is hat napon át. |
| 4. | Hét pap ugyanakkor vigyen hét harsonát a láda előtt. A hetedik nap hétszer menjetek körbe a város körül, a papok fújják meg a harsonákat]. |
| 5. | Ha a kürt felharsan [ha halljátok a harsona hangját], az egész nép törjön ki egyetlen hatalmas csatakiáltásban. S a város falai menten leomlanak. Akkor hatoljon be a nép, ki-ki ott, ahol éppen van." |
| 6. | Józsue, Nun fia, hívatta a papokat, s azt mondta nekik: ["Fogjátok a szövetség ládáját, s hét pap vigyen hét szarukürtöt az Úr ládája előtt"]. |
| 7. | A néphez így szólt: "Induljatok, és kerüljétek meg a várost! Az előhad haladjon az Úr ládája előtt." |
| 8. | [Így történt, aszerint a parancs szerint, amelyet Józsue adott a népnek.] A hét pap, aki a hét szarukürtöt vitte, az Úr előtt haladt és fújta a harsonákat. Az Úr szövetségének ládája következett utánuk. Az előhad a papok előtt menetelt, |
| 9. | [akik a harsonákat fújták], a hátvéd pedig a ládát követte. Meneteltek és fújták a harsonákat. |
| 10. | A népnek ezt a parancsot adta Józsue: "Ne kiáltsatok, s ne hallassátok a hangotokat [egyetlen szó se jöjjön ki a szátokon], addig a napig, míg azt nem mondom: Törjetek ki csatakiáltásban! Akkor harsogjatok!" |
| 11. | Józsue körülvitte az Úr ládáját [egyszer] a város körül azután visszatértek a táborba, s az éjszakát a táborban töltötték. |
| 12. | Józsue kora reggel fölkelt, s a papok fogták az Úr ládáját. |
| 13. | Hét pap hét szarukürttel a láda előtt vonult, és menet közben fújta a harsonákat. Az előhad előttük haladt, a hátvéd pedig az Úr ládáját követte. Így vonultak körbe harsonazengés közepette. |
| 14. | Megkerülték a várost [egyszer, a második napon], aztán visszatértek a táborba. Így tettek hat napon át. |
| 15. | A hetedik nap pirkadatkor fölkeltek, s [ugyanabban a rendben] hétszer megkerülték a várost. [Csak ezen a napon vonultak hétszer körül a város körül.] |
| 16. | A hetedik alkalommal a papok megfújták a harsonákat, Józsue pedig így szólt a néphez: "Törjetek ki csatakiáltásban! Mert az Úr nektek adta a várost. |
| 17. | A város az Úr kedvéért átok alá esik mindennel, ami benne van. Csak Rácháb, a rossz hírű nő marad életben, s azok, akik vele vannak házában, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket előre küldtünk. |
| 18. | Magatok pedig gondosan őrizkedjetek az elátkozottól! Nehogy kedvetek támadjon valamit is elsajátítani, ami átok alá esik, mert akkor Izrael egész táborát kiteszitek az átoknak, és nagy szerencsétlenséget hoztok rá. |
| 19. | Minden ezüstöt és minden aranyat, minden rézből és vasból készült edényt az Úrnak kell szentelni, kerüljenek az Úr kincstárába!" |
| 20. | A nép csatakiáltásban tört ki, a harsonákat pedig megfújták. Amikor a nép meghallotta a harsonazengést, hatalmas csatakiáltásban tört ki, s a falak leomlottak. A nép nyomban megrohanta a várost - ki-ki ahol éppen volt -, és bevették. |
| 21. | Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nőn, fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével. |
| 22. | Józsue így szólt ahhoz a két emberhez, aki az országot kikémlelte: "Menjetek be a szajha házába, s hozzátok elő azt az asszonyt azokkal egyetemben, akik hozzá tartoznak, amint megesküdtetek neki." |
| 23. | A fiatalemberek, a hírszerzők bementek, s előhozták Ráchábot, apját, anyját, bátyjait, s mind, akik hozzá tartoztak. A rokonságból valókat is mind kihozták, és elvezették őket egy biztos helyre Izrael táborán kívül. |
| 24. | Felgyújtották a várost, s mindent, ami benne volt, kivéve az ezüstöt és aranyat, meg a rézből és vasból való edényeket - ezeket az Úr háza kincstárának adták. |
| 25. | Ráchábot, a rossz hírű nőt azonban, valamint apjának házát, s azokat, akik hozzá tartoztak, Józsue mind megkímélte. Izrael körében él mind a mai napig, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket Józsue küldött Jerikót kikémlelni. |
| 26. | Abban az időben Józsue ezt az esküt tétette az Úr színe előtt: Átkozott, aki belefog, hogy újjáépítse e várost! Rakja az alapot elsőszülöttjére, kapuit állítsa legkisebb gyermekére! |
| 27. | Az Úr Józsuéval volt, s hírnevét elterjesztette az egész vidéken. |
