Korintusiaknak írt II. levél, 6

1.Az ő munkatársaként figyelmeztetünk titeket is: ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét.
2.Azt mondja ugyanis: A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad. Nos, most van a kellő idő, most van az üdvösség napja!
3.Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat.
4.Ehelyett mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: Nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban, a szükségben, a szorongattatásban;
5.ha vernek, fogságba vetnek, fellázadnak, ha elfáradunk, virrasztunk, böjtölünk;
6.tisztaságban, megértőn, béketűrőn és jóságosan, a Szentlélekben és az őszinte szeretetben megmaradva;
7.az igazság hirdetésében kitartva, az Isten erejével, az igazság támadó és védő fegyverzetében,
8.akár dicsőség, akár megszégyenülés, akár gyalázat, akár jóhírnév jut osztályrészül; mint csalók, mégis igazat mondók,
9.mint ismeretlenek, mégis jól ismertek, mint akiket halálra szántak, mégis élnek, mint megkínzottak, de belé nem haltak;
10.mint szomorúak, mégis mindig vidámak, mint szűkölködők, mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan.
11.Megnyílt nektek az ajkunk, és kitárult felétek a szívünk, korintusiak.
12.Nem mi zárkóztunk el előletek, hanem ti nem nyitottátok ki a szíveteket.
13.Mint gyermekeimhez szólok: ti is tegyetek úgy, mint én, tárjátok ki ti is a szíveteket!
14.Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez?
15.Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez?
16.Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogy Isten mondja: Közöttük lakom majd és közöttük járok, az Istenük leszek, ők meg a népem.
17.Ezért távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük - mondja az Úr -, s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak benneteket
18.és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a lányaim lesztek - mondja az Úr, a Mindenható.
Livro anterior Capítulo anterior Próximo capítulo Próximo livro