| 1. | Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok benne. |
| 2. | Általa elnyeritek az üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek. Másként hiába lettetek volna hívővé. |
| 3. | Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, |
| 4. | eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. |
| 5. | Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. |
| 6. | Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. |
| 7. | Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak. |
| 8. | Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is. |
| 9. | Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok közt, s arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát. |
| 10. | De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan. Többet dolgoztam mindegyiküknél, igaz ugyan, hogy nem én, hanem az Isten kegyelme, amely velem van. |
| 11. | Mindegy tehát, hogy én vagy ők: ugyanazt hirdetjük, s így lettetek hívővé. |
| 12. | Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? |
| 13. | Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. |
| 14. | Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. |
| 15. | Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. |
| 16. | Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. |
| 17. | Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. |
| 18. | Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. |
| 19. | Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. |
| 20. | De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül. |
| 21. | Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. |
| 22. | Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. |
| 23. | Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. |
| 24. | Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített. |
| 25. | Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. |
| 26. | Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen "mindent lába alá vetett". |
| 27. | Amikor arról van szó, hogy minden alá van neki vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. |
| 28. | S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben. |
| 29. | Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? |
| 30. | Miért tesszük ki mi is magunkat szüntelenül veszélynek? |
| 31. | Mindennap készen vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, testvérek, Urunkban, Jézus Krisztusban. |
| 32. | Mit használ nekem, hogy Efezusban - emberi módon szólva - vadállatokkal küzdöttem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor "együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk". |
| 33. | Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. |
| 34. | Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat. |
| 35. | De - kérdezhetné valaki - hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek majd elő? |
| 36. | Ostoba! Amit elvetsz, nem hajt csírát, hacsak el nem rothad. |
| 37. | Amit elvetsz, még nem növény, az csak azután fejlődik, hanem puszta mag, például búzaszem vagy más egyéb. |
| 38. | Isten testet ad neki tetszése szerint, minden magnak neki megfelelő testet. |
| 39. | Nem minden test egyforma, hanem más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. |
| 40. | S van égi test meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi. |
| 41. | Más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, más a csillagok tündöklése, sőt az egyik csillag fénye is különbözik a másikétól. |
| 42. | Ilyen a halottak feltámadása is. Romlásra vetik el - romlatlannak támad föl. |
| 43. | Dicstelenül vetik el - dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el - erőben támad föl. |
| 44. | Érzéki testet vetnek el - szellemi test támad föl. Ha van érzéki test, van szellemi is. |
| 45. | Ahogy az Írás mondja: "Ádám, az első ember élő lénnyé lett", az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. |
| 46. | De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi. |
| 47. | Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való. |
| 48. | Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. |
| 49. | Ezért ahogy a földi ember képét hordoztuk, a mennyeinek a képét is fogjuk hordozni. |
| 50. | Azt még hozzáfűzöm, testvérek, hogy a test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. |
| 51. | Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, |
| 52. | egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. |
| 53. | Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. |
| 54. | Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált. |
| 55. | Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? |
| 56. | A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. |
| 57. | De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. |
| 58. | Legyetek tehát állhatatosak és kitartók, szeretett testvéreim! Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló. |
