| 1. | A főpap megkérdezte: "Valóban így áll a dolog?" |
| 2. | Erre válaszul így beszélt: "Testvérek és atyák! Hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, amikor még Mezopotámiában élt, mielőtt még Háránban letelepedett volna, |
| 3. | és így szólt hozzá: Hagyd itt földedet és rokonságodat, s menj arra a földre, amelyet majd mutatok neked. |
| 4. | Erre elvándorolt Káldea földjére, és Háránba ment lakni. Innen atyja halála után erre a földre vezette az Isten, amelyen most laktok. |
| 5. | Örökségképpen nem adott neki még egy talpalatnyi földet sem, de megígérte, hogy birtokul adja majd neki, és ha meghal, utódainak, jóllehet ekkor még nem volt gyermeke. |
| 6. | Azt is megmondta Isten, hogy utódai idegen földön hazátlanul bolyonganak majd, szolgaságba vetik, és négyszáz esztendeig sanyargatják őket. |
| 7. | A nép fölött azonban, amelynek rabszolgái lesznek, ítéletet tartok - mondta az Úr -, ők meg kivonulnak, és ezen a helyen nekem fognak szolgálni. |
| 8. | Aztán adta neki a körülmetélés szövetségét. Így született neki Izsák, és a nyolcadik nap körül is metélte. Ugyanígy Izsák is Jákobot, Jákob meg a tizenkét pátriárkát. |
| 9. | A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de az Isten vele volt. |
| 10. | Minden viszontagságán átsegítette, sőt kegyeltté tette, és bölcsességgel tüntette ki Egyiptom királya, a fáraó előtt, úgyhogy az megtette Egyiptom és egész háza kormányzójává. |
| 11. | Akkor éhínség és nagy nyomor támadt egész Egyiptomban meg Kánaánban, úgyhogy atyáink nem találtak élelmet. |
| 12. | Amikor Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, akkor elküldte először atyáinkat. |
| 13. | Második útjuk alkalmával József fölfedte testvérei előtt kilétét, és így a fáraó előtt is kitudódott József származása. |
| 14. | József aztán odavitette atyját, Jákobot és egész rokonságát, összesen hetvenöt személyt. |
| 15. | Jákob így Egyiptomba költözött, ott is halt meg, s atyáink szintén. |
| 16. | Szichembe szállították, és abban a sírban temették el őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vett meg a szichemi Hámor fiaitól. |
| 17. | Amint közeledett az Isten Ábrahámnak tett ígérete beteljesülésének ideje, a nép egyre szaporodott és sokasodott Egyiptomban, |
| 18. | míg csak egy másik király nem került Egyiptom élére, aki nem ismerte Józsefet. |
| 19. | Ez álnokul bánt népünkkel, arra kényszerítette atyáinkat, tegyék ki a csecsemőket, hogy elpusztuljanak. |
| 20. | Ebben az időben született Mózes, aki tetszett az Istennek. Három hónapig az apai házban táplálták. |
| 21. | Amikor kitették, a fáraó leánya magához vette, és mint saját fiát fölnevelte. |
| 22. | Így Mózes szert tett az egyiptomiak minden tudományára, s szavaiban és tetteiben egyaránt hatalmas volt. |
| 23. | Amikor betöltötte negyvenedik évét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait. |
| 24. | Ez alkalommal észrevette, hogy az egyikkel igazságtalanul bántak. Védelmére kelt, s bosszút állt a bántalmazott emberért: agyonütötte az egyiptomit. |
| 25. | Azt hitte, testvérei ráeszmélnek, hogy az Isten az ő keze által ad majd nekik szabadulást, de nem fogták fel. |
| 26. | Másnap akkor jelent meg köztük, amikor épp verekedtek. Össze akarta őket békíteni: Emberek, ti testvérek vagytok! Miért bántalmazzátok egymást? |
| 27. | De aki bántalmazta társát, elutasította, mondván: Ki tett meg elöljárónkká és bíránkká? |
| 28. | Talán engem is meg akarsz ölni, ahogy tegnap megölted az egyiptomit? |
| 29. | E szavakra Mózes elmenekült és Midián földjén telepedett le. Itt két fia született. |
| 30. | Eltelt negyven esztendő, s akkor a Sínai-hegy pusztájában egy égő csipkebokor lángjában angyal jelent meg neki. |
| 31. | Amikor Mózes meglátta, elcsodálkozott a jelenségen. Odament, hogy megnézze, s az Úr hangját hallotta: |
| 32. | Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Mózes megrémült és nem mert odanézni. |
| 33. | Az Isten azonban folytatta a beszédet: Oldd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állsz, szent föld. |
| 34. | Láttam népem nyomorát Egyiptomban, és hallottam panaszát, lejöttem hát, hogy kiszabadítsam őket. Most hát jöjj, hadd küldjelek Egyiptomba. |
| 35. | Az Isten azt a Mózest küldte vezetőnek és szabadítónak a csipkebokorban megjelent angyal kezével, akit megtagadtak, mondván: Ki tett meg elöljárónkká és bíránkká? |
| 36. | Ő vezette ki őket, s ő mutatott csodajeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven éven át. |
| 37. | Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: Prófétát támaszt nektek az Isten testvéreitek sorából, mint engem is. |
| 38. | Ő volt, aki a pusztai közösségből érintkezett az angyallal, aki a Sínai-hegyen szólt hozzá. Ő kapta meg az életet adó szavakat, hogy továbbadja nekünk. |
| 39. | Ám atyáink nem akartak neki engedelmeskedni, visszautasították, és szívük mélyén visszavágytak Egyiptomba. |
| 40. | Megkérték Áront: Csinálj nekünk isteneket, azok vezessenek, mert nem tudjuk, hogy mi történt azzal a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről. |
| 41. | Így ezekben a napokban borjút készítettek, áldozatot mutattak be a bálványnak, s örömüket lelték kezük művében. |
| 42. | Erre az Isten elfordult tőlük, és hagyta, hogy az égi sereg szolgálatára adják magukat, amint meg van írva a próféták könyvében: Vajon mutattatok-e be nekem véres és égőáldozatokat negyven esztendőn át a pusztában, Izrael háza? |
| 43. | Inkább Moloch sátrát hordoztátok magatokkal, s Refán isten csillagát, a bálványokat, amelyeket magatok faragtatok, hogy imádjátok őket. Ezért Babilonon túlra űzlek benneteket. |
| 44. | A pusztában atyáinkkal volt a bizonyság sátora. Így rendelte, aki Mózesnek megparancsolta, hogy a látott minta szerint készítse el. |
| 45. | Ezt örökölték atyáink és magukkal hozták, amikor Józsue vezetésével meghódították a pogányok (földjét), akiket Isten kiűzött innen atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid koráig. |
| 46. | Ő kegyelmet talált Istennél, s könyörgött, hadd építhessen hajlékot Jákob Istenének. |
| 47. | De csak Salamon építette fel a templomot. |
| 48. | Ám a Magasságbeli nem lakik emberi kéz emelte hajlékban, ahogy a próféta is mondja: |
| 49. | Az ég az én trónom, s a föld lábam alatt a zsámoly. Milyen házat építhetnétek nekem - mondja az Úr -, vagy hol lehetne pihenőhelyem? |
| 50. | Hát nem kezem alkotta mindezt? |
| 51. | Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is. |
| 52. | Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, |
| 53. | ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg." |
| 54. | Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene. |
| 55. | Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. |
| 56. | Felkiáltott: "Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján." |
| 57. | Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, |
| 58. | kivonszolták a városból és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat. |
| 59. | Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: "Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!" |
| 60. | Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: "Uram, ne ródd fel nekik bűnül!" Ezekkel a szavakkal elszenderült. |
