| 1. | Áthaladva Amfipoliszon és Apollónián Tesszalonikába értek, ahol a zsidóknak volt zsinagógájuk. |
| 2. | Pál szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton beszélt nekik az Írásokról. |
| 3. | Azt fejtegette és tanította, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és föl kellett támadnia a halálból: "Ez a Messiás az a Jézus, akit én hirdetek nektek." |
| 4. | Néhányan hittek közülük, ezek Pálhoz meg Sziláshoz csatlakoztak egy sereg göröggel és jópár előkelő asszonnyal együtt. |
| 5. | Ám a zsidók irigységükben összeszedték a börtöntöltelék népséget, és csődületet támasztva felizgatták a várost. Felvonultak Jázon háza elé, és megkísérelték, hogy a nép elé vezessék őket. |
| 6. | De nem találták meg őket, ezért Jázont néhány testvérrel együtt a városi elöljárók elé hurcolták, s közben ezt kiabálták: |
| 7. | "Azok a világfelforgatók itt is megjelentek, és Jázon szállást adott nekik. Szembeszállnak a császár parancsaival, hangoztatták, hogy más a király, Jézus." |
| 8. | Meg is tévesztették ezzel a népet és az elöljárókat, úgyhogy hallgattak rájuk. |
| 9. | Előbb biztosítékot kértek Jázontól és a többiektől, s csak akkor bocsátották őket szabadon. |
| 10. | A testvérek Pált és Szilást azonnal, még akkor éjszaka útnak indították Bereába. Mihelyt megérkeztek, elmentek a zsidók zsinagógájába. |
| 11. | Ezek már nemesebb lelkűek voltak, mint a tesszalonikaiak. A tanítást igen készségesen fogadták, naponta forgatták az Írásokat, hogy csakugyan úgy van-e. |
| 12. | Sokan megtértek közülük, és az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is igen sokan. |
| 13. | Amint a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Bereában hirdeti az Isten szavát, elmentek, és ott is felizgatták a tömeget, és nyugtalanságot szítottak. |
| 14. | A testvérek Pált nyomban elkísérték egészen a tengerig, de Szilás és Timóteus ott maradtak. |
| 15. | Pált kísérői egészen Athénbe vezették. Mielőtt visszafordultak volna, azt az utasítást kapták tőle Szilás és Timóteus számára, hogy minél előbb menjenek utána. |
| 16. | Míg Athénban várt rájuk, Pálnak megrendült a lelke a bálványokkal tele város láttán. |
| 17. | A zsinagógában beszélt a zsidókhoz és az istenfélőkhöz, de a téren is mindennap azokhoz, akiket épp ott talált. |
| 18. | Néhány epikureus és sztoikus bölcselő vitatkozni kezdett vele. Mások megjegyezték: "Mit akarhat ez a szószátyár mondani?" Vagy: "Úgy látszik, idegen isteneket hirdet." Tudniillik Jézust és a feltámadást hirdette nekik. |
| 19. | Erre az Areopáguszra vitték s megkérdezték: "Megtudhatnánk, mi az az új tanítás, amit hirdetsz? |
| 20. | Mert valami szokatlant hirdetsz. Tudni akarjuk hát, hogy mi az." |
| 21. | Az athéniak meg az ott tartózkodó idegenek semmi mással nem töltötték az időt, csak azzal, hogy újdonságot mondjanak vagy halljanak. |
| 22. | Pál az Areopágusz közepére állt és elkezdett beszélni: "Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból igen vallásosak vagytok. |
| 23. | Amint szétnéztem és megtekintettem szentélyeiteket, ráakadtam egy oltárra, amelyen az a felírás állt: Az ismeretlen istennek. Nos, én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek. |
| 24. | A világot s a benne találhatókat teremtő Isten nem lakik emberi kéz emelte templomokban, hiszen ő az ég és föld Ura. |
| 25. | Nem kívánja emberi kéz gondoskodását, mintha szüksége volna valamire, hisz ő ad mindennek életet, levegőt és mindent. |
| 26. | Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát. |
| 27. | S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. |
| 28. | Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy költőitek is mondják: "Mi is az ő nemzetségéből valók vagyunk." |
| 29. | Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz vagy a művészet, az emberi elme valamilyen alkotásához hasonló. |
| 30. | Az Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság kora felett, de most tudomására hozza az embereknek, hogy mindenütt meg kell térnie mindenkinek. |
| 31. | Mert kiválasztott egy napot, s ezen igazságos ítéletet ül a világ fölött egy arra rendelt férfi által, aki mellett mindenki előtt tanúbizonyságot tett azzal, hogy feltámasztotta a halálból." |
| 32. | A halottak feltámadásának hallatára néhányan kigúnyolták, mások meg azt mondták: "Majd még meghallgatunk máskor is erről." |
| 33. | Pál erre eltávozott körükből. |
| 34. | Néhányan azért csatlakoztak hozzá, köztük Areopagita Dénes és egy Damarisz nevű asszony, és még mások is. |
