| 1. | Jézus kiment az Olajfák hegyére, |
| 2. | majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket. |
| 3. | Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, |
| 4. | és így szóltak hozzá: "Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. |
| 5. | Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" |
| 6. | Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. |
| 7. | De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!" |
| 8. | Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, |
| 9. | ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. |
| 10. | Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?" |
| 11. | "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!" |
| 12. | Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: "Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." |
| 13. | A farizeusok vitába szálltak vele: "Mivel magad mellett teszel tanúságot, azért nem érvényes a tanúságod." |
| 14. | Jézus megfelelt nekik: "Ha magam mellett teszek is tanúságot, érvényes a tanúságom, mert tudom, honnan jöttem, és hova megyek. Ti ellenben nem tudjátok, honnan jöttem, és hova megyek. |
| 15. | Ti a test szerint ítéltek, én nem ítélkezem senki fölött. |
| 16. | Vagy ha ítélkezem is, igazságos az ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és aki küldött, az Atya. |
| 17. | Márpedig törvényetek is azt mondja, hogy két embernek a tanúsága érvényes. |
| 18. | Tanúságot teszek magamról én is, és tanúskodik mellettem az Atya is, aki küldött." |
| 19. | Erre megkérdezték tőle: "Hol van az atyád?" "Sem engem nem ismertek, sem Atyámat - felelte Jézus. - Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek." |
| 20. | Így beszélt Jézus a kincstár mellett, amikor a templomban tanított. De nem vetett rá kezet senki, mert még nem jött el az ő órája. |
| 21. | Egy más alkalommal így beszélt Jézus: "Elmegyek és kerestek, de bűnötökben haltok meg. Ahova ugyanis én megyek, oda ti nem jöhettek." |
| 22. | Erre a zsidók megjegyezték: "Csak nem öli meg magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?" |
| 23. | De ő megmagyarázta nekik: "Ti innen alulról valók vagytok, én meg felülről való vagyok, ti e világból vagytok, én nem e világból vagyok. |
| 24. | Azért mondtam nektek, hogy bűnötökben haltok meg, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben." |
| 25. | Erre megkérdezték tőle: "De hát ki vagy te?" "A kezdet, amint már mondtam nektek - mondta Jézus feleletül. - |
| 26. | Sokat mondhatnék még rólatok ítéletképpen, mert az, aki küldött, igaz, s azt hirdetem a világnak, amit tőle hallottam." |
| 27. | Nem fogták fel, hogy az Atyáról beszél nekik, |
| 28. | Jézus mégis folytatta: "Amikor majd fölmagasztaltatik az Emberfia, megtudjátok, hogy én vagyok, s hogy semmit nem teszek magamtól, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított. |
| 29. | Aki küldött, velem van, nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami tetszésére van." |
| 30. | E szavaira sokan hittek benne. |
| 31. | Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult: "Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, |
| 32. | megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket." |
| 33. | "Ábrahám utódai vagyunk - felelték -, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?" |
| 34. | Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bűnt követ el. |
| 35. | A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad. |
| 36. | Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek. |
| 37. | Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok. Mégis az életemre törtök, mert nem fog rajtatok a szavam. |
| 38. | Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam, ti azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok." |
| 39. | Erre közbevágtak: "A mi atyánk Ábrahám!" Jézus így folytatta: "Ha Ábrahám fiai vagytok, azt tegyétek, amit Ábrahám tett. |
| 40. | De ti az életemre törtök, bár az Istentől hallott igazságot hirdetem nektek. Ábrahám ezt nem tette. |
| 41. | Azt teszitek, amit atyátok tett." De tovább erősködtek: "Nem házasságtörésből születtünk, egy atyánk van, az Isten." |
| 42. | Jézus ezt válaszolta: "Ha Isten volna az atyátok, akkor szeretnétek engem. Mert az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Hisz nem magamtól jöttem, hanem ő küldött. |
| 43. | Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat. |
| 44. | A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja. |
| 45. | Mégis, bár az igazságot hirdetem, nekem nem hisztek. |
| 46. | Ki vádolhat bűnnel közületek? Ha meg az igazságot hirdetem, miért nem hisztek nekem? |
| 47. | Aki az Istentől való, meghallja az Isten szavát. Ti azért nem halljátok meg, mert nem vagytok az Istentől valók." |
| 48. | A zsidók erre rátámadtak: "Hát nincs igazunk, amikor szamariainak és ördögtől megszállottnak mondunk?" |
| 49. | "Nem vagyok ördögtől megszállott - felelte Jézus -, hanem tisztelem Atyámat, ti ellenben gyalázattal illettek, |
| 50. | noha nem keresem a magam dicsőségét, hisz van, aki keresse és ítéletet mondjon. |
| 51. | Bizony, bizony, mondom nektek: aki megtartja tanításomat, az nem ízleli meg a halált örökre." |
| 52. | A zsidók közbevágtak: "Most aztán igazán meggyőződtünk róla, hogy ördögtől megszállott vagy! Ábrahám is, a próféták is meghaltak, s te azt állítod: Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre. |
| 53. | Csak nem vagy nagyobb Ábrahám atyánknál? Mert hisz ő meghalt. S a próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?" |
| 54. | Jézus így válaszolt: "Ha én dicsőíteném meg magam, mit sem érne a dicsőségem. Atyám dicsőít meg, akiről azt mondjátok ugyan, hogy Istenetek, |
| 55. | de nem ismeritek. Én azonban ismerem, s ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóan hazug volnék. De ismerem, és megtartom tanítását. |
| 56. | Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki." |
| 57. | A zsidók felháborodtak: "Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot?" |
| 58. | Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok." |
| 59. | Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot. |
