| 1. | Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván. |
| 2. | Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket. |
| 3. | Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival. |
| 4. | Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. |
| 5. | Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: "Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?" |
| 6. | Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni. |
| 7. | "Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek" - felelte Fülöp. |
| 8. | Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: |
| 9. | "Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?" |
| 10. | Jézus meghagyta: "Telepítsétek le az embereket!" Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren. |
| 11. | Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak. |
| 12. | Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: "Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen." |
| 13. | Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. |
| 14. | Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: "Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba." |
| 15. | Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül. |
| 16. | Amikor beesteledett, tanítványai lementek a tóhoz, |
| 17. | bárkába szálltak, és elindultak a tó túlsó partjára, Kafarnaum felé. Már egészen besötétedett, s Jézus még mindig nem tért vissza hozzájuk. |
| 18. | Erős szél támadt, s a tó háborgott. |
| 19. | Amikor már eveztek vagy huszonöt-harminc stádiumnyit, látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Megijedtek. |
| 20. | De ő bátorította őket: "Én vagyok, ne féljetek!" |
| 21. | Föl akarták venni a bárkába, ám a bárka nyomban partot ért, ott, ahová tartottak. |
| 22. | Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott, s hogy Jézus nem szállt tanítványaival bárkába, a tanítványok csak maguk indultak el. |
| 23. | Közben több bárka érkezett Tibériásból annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették. |
| 24. | Amikor a nép látta, hogy Jézus nincs ott, s tanítványai sem, bárkába szálltak és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. |
| 25. | Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: "Mester, hogy kerültél ide?" |
| 26. | "Bizony, bizony mondom nektek - felelte Jézus -: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. |
| 27. | De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot." |
| 28. | Erre megkérdezték tőle: "Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?" |
| 29. | "Az tetszik Istennek - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött." |
| 30. | De ők így folytatták: "Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni? |
| 31. | Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni." |
| 32. | Jézus erre azt mondta: "Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. |
| 33. | Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak." |
| 34. | Erre így szóltak hozzá: "Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!" |
| 35. | "Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. |
| 36. | De megmondtam, hogy bár láttok, mégsem hisztek. |
| 37. | Minden, amit nekem ad az Atya, hozzám jön. S aki hozzám jön, nem taszítom el. |
| 38. | Mert nem azért szálltam alá a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött. |
| 39. | Annak, aki küldött, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit el ne veszítsek, hanem feltámasszam az utolsó napon. |
| 40. | Mert Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, s feltámasszam az utolsó napon." |
| 41. | A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: "Én vagyok a mennyből alászállott kenyér." |
| 42. | Így érveltek: "Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?" |
| 43. | Jézus azonban így szólt: "Ne zúgolódjatok egymás között. |
| 44. | Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon. |
| 45. | Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. |
| 46. | Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. |
| 47. | Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. |
| 48. | Én vagyok az élet kenyere. |
| 49. | Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. |
| 50. | Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. |
| 51. | Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." |
| 52. | Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?" |
| 53. | Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. |
| 54. | De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. |
| 55. | A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. |
| 56. | Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. |
| 57. | Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. |
| 58. | Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él." |
| 59. | Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított. |
| 60. | Tanítványai közül, akik ezeket hallották, többen azt mondták: "Kemény beszéd. Ki hallgatja?" |
| 61. | Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: "Botránkoztok rajta? |
| 62. | Hátha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! |
| 63. | A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet, |
| 64. | de vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni. |
| 65. | Aztán így folytatta: "Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki." |
| 66. | Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, s többé nem jártak vele. |
| 67. | Jézus azért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?" |
| 68. | Simon Péter felelt neki: "Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás. |
| 69. | Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje." |
| 70. | Jézus így válaszolt: "Nem tizenkettőtöket választottam ki? De egyikőtök ördög." |
| 71. | Júdást értette rajta, az iskarióti Simon fiát. Mert ő lett az árulója, egy a tizenkettő közül. |
