| 1. | Nem sokkal ezután ünnepük volt a zsidóknak, s Jézus fölment Jeruzsálembe. |
| 2. | Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdő, amelynek héberül Beteszda volt a neve. Öt oszlopcsarnoka volt, |
| 3. | nagyon sok beteg feküdt bennük: vakok, sánták, bénák [várva, hogy a víz megmozduljon. |
| 4. | Az Úr angyala ugyanis leszállt időnként a tóra, és felkavarta a vizet. Aki felkavarása után először lépett a vízbe, az meggyógyult, bármilyen betegségben szenvedett is.] |
| 5. | De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett. |
| 6. | Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: "Meg akarsz gyógyulni?" |
| 7. | "Uram - válaszolta a beteg -, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be előttem." |
| 8. | Erre Jézus azt mondta neki: "Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!" |
| 9. | Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult. Aznap épp szombat volt. |
| 10. | Ezért a zsidók rászóltak a meggyógyított emberre: "Szombat van, nem szabad vinned az ágyadat." |
| 11. | Így felelt nekik: "Aki meggyógyított, az mondta: Fogd ágyadat és menj!" |
| 12. | Erre megkérdezték tőle: "Ki volt az az ember, aki azt mondta neked: Fogd (ágyadat) és menj?!" |
| 13. | A meggyógyított ember azonban nem tudta, hogy ki volt, mert Jézus az odasereglett népsokaság miatt elment onnét. |
| 14. | Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: "Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen." |
| 15. | Erre az ember elment és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg. |
| 16. | A zsidók üldözték Jézust, amiért szombaton gyógyított. |
| 17. | Jézus azonban azt mondta nekik: "Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom." |
| 18. | Emiatt a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel. |
| 19. | De Jézus tovább hirdette: "Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is. |
| 20. | Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta. |
| 21. | Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. |
| 22. | Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, |
| 23. | hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli. |
| 24. | Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. |
| 25. | Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak. |
| 26. | Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, |
| 27. | s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia. |
| 28. | Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek. |
| 29. | Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra. |
| 30. | Magamtól nem tehetek semmit. Amint hallom, úgy ítélkezem. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött. |
| 31. | Ha magam tennék tanúságot saját magam mellett, nem volna érvényes a tanúságom. |
| 32. | De más tesz mellettem tanúságot, s tudom, hogy az a tanúság, amelyet tesz mellettem, az igaz. |
| 33. | Jánoshoz fordultatok, s ő tanúságot tett az igazságról. |
| 34. | Mindazonáltal nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. |
| 35. | (János) égő és világító lámpa volt, de csak ideig-óráig akartatok a fényében gyönyörködni. |
| 36. | De nekem olyan bizonyságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek a végbevitelét az Atya bízta rám. Ezek a tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött. |
| 37. | Tehát maga az Atya tesz mellettem tanúságot, aki küldött. Ám ti sem szavát nem hallottátok, sem színét nem láttátok, |
| 38. | s szava nem marad meg bennetek, mert nem hisztek abban, aki küldött. |
| 39. | Fürkészitek az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy örök életet találtok bennük. Bár éppen rólam tanúskodnak, |
| 40. | mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. |
| 41. | Dicsőítést nem fogadok el az emberektől. |
| 42. | Ismerlek benneteket, nincs meg bennetek az Isten szeretete. |
| 43. | Atyám nevében jöttem, s nem fogadtatok el. De ha valaki a maga nevében jönne, azt elfogadnátok. |
| 44. | Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek? |
| 45. | Ne gondoljátok, hogy vádolni foglak benneteket az Atya előtt. Maga Mózes a vádlótok, akiben reméltek. |
| 46. | Mert ha Mózesnek hinnétek, nekem is hinnétek. Mert hisz rólam írt. |
| 47. | De hát ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hinnétek az én szavaimnak?" |
