| 1. | Húsvét ünnepe előtt történt: Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához, mivel szerette övéit, akik a világban maradtak, mindvégig szerette. |
| 2. | Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette az áruló Júdásnak, Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el. |
| 3. | Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött és Istenhez tér vissza. |
| 4. | Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. |
| 5. | Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát. |
| 6. | Amikor Simon Péterhez ért, az tiltakozott: "Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!" |
| 7. | Jézus így válaszolt: "Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted." |
| 8. | Péter tovább tiltakozott: "Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!" "Ha nem moslak meg - felelte Jézus -, nem lehetsz közösségben velem." |
| 9. | Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is!" - mondta Simon Péter. |
| 10. | De Jézus ezt felelte: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan." |
| 11. | Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." |
| 12. | Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, mit tettem veletek? |
| 13. | Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. |
| 14. | Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. |
| 15. | Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. |
| 16. | Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. |
| 17. | Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek. |
| 18. | Nem mindnyájatokról mondom ezt, mert hiszen tudom, kiket választottam ki. De be kell teljesednie az Írásnak: "Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem." |
| 19. | Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor majd bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok. |
| 20. | Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött." |
| 21. | E szavak után Jézusnak mélyen megrendült a lelke, s megerősítette: "Bizony, bizony, mondom nektek: Egyikőtök elárul." |
| 22. | Erre a tanítványok egymásra néztek, mert nem tudták, melyikükről mondta. |
| 23. | A tanítványok közül az egyik, akit kedvelt Jézus, az asztalnál Jézus mellett ült. |
| 24. | Simon Péter intett neki és kérte: "Kérdezd meg, kiről beszél." |
| 25. | Erre Jézus keblére hajolt és megkérdezte: "Uram, ki az?" |
| 26. | Jézus így felelt: "Az, akinek a bemártott falatot adom." Ezzel bemártotta a falatot, fogta és az áruló Júdásnak nyújtotta, az iskarióti Simon fiának. |
| 27. | A falat után rögvest belészállt a sátán. Jézus csak ennyit mondott neki: "Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!" |
| 28. | De az asztalnál ülők közül senki sem értette, miért mondta neki. |
| 29. | Mivel Júdás kezelte a pénzt, némelyek azt gondolták, hogy Jézus megbízta: "Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz." Vagy hogy adjon valamit a szegényeknek. |
| 30. | Mihelyt átvette a falatot, Júdás nyomban elment. Éjszaka volt. |
| 31. | Amikor elment, Jézus beszélni kezdett: "Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. |
| 32. | Ha megdicsőül benne az Isten, az Isten is megdicsőíti saját magában, hamarosan megdicsőíti. |
| 33. | Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova megyek, oda ti nem jöhettek. |
| 34. | Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. |
| 35. | Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt." |
| 36. | Simon Péter megkérdezte tőle: "Uram, hová mégy?" "Ahova megyek - válaszolta Jézus -, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz." |
| 37. | Péter fogadkozott: "Miért ne követhetnélek már most? Életemet adom érted." |
| 38. | Jézus leintette: "Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked: Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz. |
