| 1. | Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár. |
| 2. | Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. |
| 3. | A nővérek megüzenték neki: "Uram, akit szeretsz, beteg." |
| 4. | Ennek hallatára Jézus azt mondta: "Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia." |
| 5. | Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt. |
| 6. | Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, |
| 7. | s akkor szólt a tanítványoknak: "Menjünk vissza Júdeába!" |
| 8. | "Mester - felelték a tanítványok -, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?" |
| 9. | Jézus így válaszolt: "Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát. |
| 10. | Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága." |
| 11. | Aztán így folytatta: "Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem." |
| 12. | "Uram, ha alszik, akkor meggyógyul" - felelték a tanítványok. |
| 13. | Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt. |
| 14. | Ezért Jézus világosan megmondta nekik: "Lázár meghalt. |
| 15. | Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!" |
| 16. | Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: "Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!" |
| 17. | Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. |
| 18. | Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. |
| 19. | Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. |
| 20. | Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. |
| 21. | "Uram - szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. |
| 22. | De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked." |
| 23. | Jézus megnyugtatta: "Feltámad testvéred." |
| 24. | "Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon." |
| 25. | Jézus így folytatta: "Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. |
| 26. | Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?" |
| 27. | "Igen, Uram - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön." |
| 28. | E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: "Itt a Mester és hívat." |
| 29. | Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá. |
| 30. | Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Mária találkozott vele. |
| 31. | Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni. |
| 32. | Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem." |
| 33. | Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült. |
| 34. | "Hova tettétek?" - kérdezte megindultan. "Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!" |
| 35. | Jézus könnyekre fakadt. |
| 36. | Erre a zsidók megjegyezték: "Nézzétek, mennyire szerette!" |
| 37. | Némelyek azonban így vélekedtek: "Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?" |
| 38. | Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt. |
| 39. | "Hengerítsétek el a követ!" - szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos." |
| 40. | Jézus így felelt: "Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?" |
| 41. | Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. |
| 42. | Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem." |
| 43. | E szavak után hangosan beszólt: "Lázár, jöjj ki!" |
| 44. | S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, hogy tudjon járni." |
| 45. | A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne. |
| 46. | Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és hírül vitték, amit Jézus tett. |
| 47. | Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és megkérdezték: "Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát tesz. |
| 48. | Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is." |
| 49. | Egyikük, Kaifás, aki abban az évben a főpap volt, így vélekedett: "Nem értitek a dolgot! |
| 50. | Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon." |
| 51. | De ezt nem magától mondta, hanem mint főpap megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért, |
| 52. | s nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. |
| 53. | Ettől a naptól eltökélt szándékuk volt, hogy megölik. |
| 54. | Jézus ezért nem járt többé nyíltan a zsidók között, hanem visszavonult a puszta szélén fekvő egyik városba, Efraimba, és ott tartózkodott tanítványaival. |
| 55. | Közel volt a zsidók húsvétja, és a vidékről sokan fölmentek Jeruzsálembe, hogy megtisztuljanak. |
| 56. | Keresték Jézust a templomban, és tanakodtak egymás közt: "Mit gondoltok, eljön az ünnepre?" |
| 57. | A főpapok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse, hogy így elfoghassák. |
