| 1. | Összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik a gonosz lelkek fölött és a betegségek gyógyítására. |
| 2. | Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket. |
| 3. | "Semmit se vigyetek az útra - hagyta meg nekik -, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt, se egy váltás ruhát. |
| 4. | Ha egy házba betértek, ott szálljatok meg és onnét induljatok tovább. |
| 5. | Ha valahol nem fogadnak be benneteket, hagyjátok ott a várost, és még a port is rázzátok le lábatokról ellenük tanúságul." |
| 6. | Útra keltek hát, bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot és gyógyították a betegeket. |
| 7. | Heródes negyedes fejedelem mindenről hallott, ami csak történt, és nagy kétségek gyötörték. Némelyek azt állították, hogy János támadt fel a halálból, |
| 8. | mások azt, hogy Illés jelent meg, ismét mások pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valaki. |
| 9. | Heródes így töprengett: "Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát, akiről ilyeneket hallok?" És kereste a módját, hogy lássa. |
| 10. | Az apostolok visszatértek, s mindenről beszámoltak neki. Akkor elvonult velük egy csöndes tájékra, Betszaida városának környékére. |
| 11. | Amikor a nép megtudta, utánament. Szívesen fogadta őket, és beszélt nekik az Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek, azokat meggyógyította. |
| 12. | A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: "Hagyd, hadd menjen el a nép - figyelmeztették -, hogy a környékbeli falvakban és tanyákban szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt a pusztában vagyunk." |
| 13. | "Ti adjatok nekik enni" - válaszolta. "Nincs, csak öt kenyerünk és két halunk - mondták. - El kellene mennünk, hogy ennyi népnek ennivalót vegyünk." |
| 14. | Volt ott vagy ötezer férfi. Erre azt az utasítást adta tanítványainak: "Telepítsétek le őket olyan ötvenes csoportokban." |
| 15. | Úgy is tettek, letelepedtek mindnyájan. |
| 16. | Most kezébe vette az öt kenyeret és a két halat. Föltekintett az égre, megáldotta, és tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek. |
| 17. | Mindnyájan ettek és jól is laktak, s végül még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze. |
| 18. | Amikor egyszer egyedül imádkozott, csak tanítványai voltak ott vele, megkérdezte tőlük: "Kinek tartanak engem az emberek?" |
| 19. | Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van aki Illésnek, mások szerint a régi próféták közül támadt fel valaki." |
| 20. | Most hozzájuk fordult: "Hát ti?" Péter válaszolt: "Az Isten Fölkentje vagy." |
| 21. | Rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. |
| 22. | "Mert - mondta - az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, főpapok és írástudók nem ismerik el, megölik, de harmadnap feltámad." |
| 23. | Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen. |
| 24. | Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti. |
| 25. | Mert mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul vagy súlyos kárt szenved? |
| 26. | Aki ugyanis szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga és az Atya, meg a szent angyalok dicsőségében. |
| 27. | Igazán mondom nektek, hogy azok közül, akik itt állnak, némelyek nem halnak meg, míg meg nem látják az Isten országát." |
| 28. | E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. |
| 29. | Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. |
| 30. | És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. |
| 31. | Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. |
| 32. | Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit. |
| 33. | Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: "Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!" Nem tudta, hogy mit beszél. |
| 34. | Miközben ezt mondta, felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. |
| 35. | A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!" |
| 36. | Amikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak. |
| 37. | Másnap történt, hogy amint lejöttek a hegyről, nagy tömeg közeledett. |
| 38. | Akkor egy férfi kiáltott hozzá a tömegből: "Mester, könyörgök, tekints fiamra, egyetlen gyermekemre! |
| 39. | Mert időnként gonosz lélek keríti hatalmába, felordít, az meg gyötri, marcangolja, úgyhogy habzik a szája, s csak nehezen hagyja el, azután, hogy agyonkínozta. |
| 40. | Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták." |
| 41. | Jézus így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig maradjak még körötökben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozd hát ide a fiadat!" |
| 42. | Ahogy feléje tartott, a gonosz lélek ide-oda rángatta, és a földhöz vagdosta a fiút, de Jézus ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a fiút és visszaadta apjának. |
| 43. | Mindannyian igen elámultak az Isten nagyságán. Még mindnyájan álmélkodtak azon, amit tett, amikor így szólt tanítványaihoz: |
| 44. | "Véssétek jól emlékezetetekbe ezeket a szavakat: Az Emberfiát az emberek kezébe adják." |
| 45. | De nem értették meg ezt a beszédet, el volt előlük rejtve, hogy ne értsék meg. De megkérdezni mégsem merték. |
| 46. | Fölmerült köztük a kérdés, hogy közülük ki a nagyobb. |
| 47. | Jézus szívük gondolatainak láttán odahívott egy gyereket, maga mellé állította, |
| 48. | s így szólt hozzájuk: "Aki befogadja ezt a gyermeket a nevemben, engem fogad be. S aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az az igazán nagy." |
| 49. | János vette át a szót: "Mester - mondta -, láttunk egy embert, aki ördögöt űzött a nevedben, de megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk." |
| 50. | Jézus így válaszolt: "Ne tiltsátok meg! Mert aki nincs ellenetek, az veletek van." |
| 51. | Amikor már közeledtek szenvedésének és megdicsőülésének napjai, szilárdan elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. |
| 52. | Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, s eljutottak a szamariaiak egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. |
| 53. | De nem fogadták be, mert meglátszott rajta, hogy Jeruzsálembe megy. |
| 54. | Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: "Uram, ha akarod, lehívjuk az égből a tüzet, hadd pusztítsa el őket!" |
| 55. | De ő hozzájuk fordult és rájuk pirított. |
| 56. | Ezután más faluba mentek. |
| 57. | Amint mentek az úton, valaki megszólította: "Követlek, bárhová mész is." |
| 58. | Jézus azonban ezt mondta: "A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania." |
| 59. | Egy másikat felszólított: "Kövess engem!" Az így válaszolt: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." |
| 60. | "Hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat - mondta neki -, te meg menj, és hirdesd az Isten országát." |
| 61. | Egy harmadik ezt mondta neki: "Uram, követlek, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól." |
| 62. | Jézus így válaszolt: "Aki az eke szarvára teszi kezét és hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára." |
