| 1. | Amikor ezt a néphez intézett beszédét befejezte, betért Kafarnaumba. |
| 2. | Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit sokra tartott, s már-már a halálán volt. |
| 3. | A százados már hallott Jézusról, ezért elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. |
| 4. | Amikor ezek odaértek Jézushoz, nagyon kérték: "Megérdemli, hogy teljesítsd kérését. |
| 5. | Szereti nemzetünket, a zsinagógát is ő építette nekünk". |
| 6. | Jézus tehát velük ment. Amikor már nem voltak messze a háztól, a százados elé küldte a barátait ezzel az üzenettel: "Uram, ne fáradj! |
| 7. | Nem vagyok rá méltó, hogy betérj házamba. Magamat sem tartottam elég érdemesnek, hogy elmenjek érted. Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám. |
| 8. | Bár magam is alárendelt ember vagyok, szolgálnak alattam katonák, s ha azt mondom az egyiknek: Indulj! - akkor elindul; ha a másiknak mondom: Gyere ide! - akkor odajön; vagy ha a szolgámnak: Tedd meg! - akkor megteszi." |
| 9. | Ennek hallatán Jézus elcsodálkozott. Megfordult, s így szólt a nyomába szegődött tömegnek: "Mondom nektek, ekkora hittel még Izraelben sem találkoztam." |
| 10. | Amikor a küldöttek hazaértek, a szolgát egészségesen találták. |
| 11. | Történt, hogy Naim városába ment. Vele tartottak tanítványai és mások is igen sokan. |
| 12. | Amikor a város kapujához közeledett, egy halottat hoztak ki, egy özvegy asszony egyetlen fiát. Elég nagy tömeg kísérte a városból. |
| 13. | Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és megszólította: "Ne sírj!" |
| 14. | Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: "Ifjú, mondom neked, kelj föl!" |
| 15. | A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának. |
| 16. | Mindnyájukat elfogta a félelem, és magasztalták Istent ezekkel a szavakkal: "Nagy prófétánk támadt", és: "Meglátogatta népét az Isten." |
| 17. | S a hír elterjedt egész Júdeában és a környéken is mindenfelé. |
| 18. | Ezekről az eseményekről a tanítványai mind beszámoltak Jánosnak. János magához hívatta két tanítványát |
| 19. | és elküldte őket az Úrhoz, hogy kérdezzék meg: "Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?" |
| 20. | Amikor a két férfi Jézushoz ért, előadta: "Keresztelő János küldött el minket hozzád, hogy kérdezzük meg: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?" |
| 21. | Épp sokakat meggyógyított különféle bajokból, betegségekből, és megszabadított gonosz lelkektől, a vakoknak pedig visszaadta a látásukat. |
| 22. | Ezért így felelt nekik: "Menjetek és jelentsétek Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot. |
| 23. | Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!" |
| 24. | Amikor János követei elmentek, Jánosról kezdett beszélni a népnek: "Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? |
| 25. | Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Akik drága ruhában járnak és a kényelemnek élnek, a királyi palotákban találhatók. |
| 26. | Vagy mit mentetek ki látni? Prófétát? Igen, mondom nektek, többet mint prófétát. |
| 27. | Őróla van megírva: "Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat." |
| 28. | Mondom nektek, az asszonyok fiai között nincs, aki nagyobb volna Jánosnál. Az Isten országában azonban a legkisebb is nagyobb nála." |
| 29. | Akik hallgatták, az egész nép, sőt még a vámosok is igazat adtak az Istennek, és fölvették János keresztségét. |
| 30. | A farizeusok és a törvénytudók ellenben semmibe vették az Isten szándékát, s nem keresztelkedtek meg. |
| 31. | "Kihez hasonlítsam ennek a nemzedéknek a tagjait? Kihez hasonlók? |
| 32. | A gyerekekhez hasonlítanak, akik ott tanyáznak a piacon és egymásnak kiabálják: Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok, siratót énekeltünk, de nem zokogtatok. |
| 33. | Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik, bort nem iszik s azt beszélitek róla, hogy ördöge van. |
| 34. | Eljött az Emberfia, eszik és iszik, s azt mondjátok rá, lám, milyen falánk, iszákos ember, a vámosok és a bűnösök barátja. |
| 35. | A bölcsességet azonban minden gyermeke igazolja." |
| 36. | Egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. |
| 37. | Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. |
| 38. | Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal. |
| 39. | Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: "Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő." |
| 40. | Jézus akkor hozzá fordult: "Simon, mondanék neked valamit." Az kérte: "Mester! Hát mondd el!" |
| 41. | "Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. |
| 42. | Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?" |
| 43. | "Úgy gondolom az, akinek többet elengedett" - felelte Simon. "Helyesen feleltél" - mondta neki. |
| 44. | Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: "Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg. |
| 45. | Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött. |
| 46. | Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával. |
| 47. | Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret." |
| 48. | Aztán így szólt az asszonyhoz: "Bűneid bocsánatot nyernek." |
| 49. | A vendégek összesúgtak: "Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?" |
| 50. | De ő ismét az asszonyhoz fordult: "A hited megmentett. Menj békével!" |
