| 1. | A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. |
| 2. | Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve. |
| 3. | Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. |
| 4. | Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. |
| 5. | Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: "Miért keresitek az élőt a halottak között? |
| 6. | Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: |
| 7. | Az Emberfiának - mondta - a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad." |
| 8. | Erre eszükbe jutottak e szavai. |
| 9. | A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. |
| 10. | Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, |
| 11. | de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. |
| 12. | Péter mégis menten felkelt, és a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és magában igen csodálkozott a történteken. |
| 13. | Ketten közülük még aznap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt. |
| 14. | Az eseményekről beszélgettek. |
| 15. | Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. |
| 16. | De szemük képtelen volt felismerni. |
| 17. | Megszólította őket: "Miről beszélgettetek itt az úton?" Elszomorodtak, megálltak. |
| 18. | Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban." |
| 19. | "Micsoda?" - kérdezte. "A názáreti Jézus esete - felelték -, aki próféta volt, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. |
| 20. | Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. |
| 21. | Azt reméltük pedig, hogy ő meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. |
| 22. | Igaz, még néhány közülünk való asszony is megrémített minket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, |
| 23. | s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. |
| 24. | Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok jelentették, de őt magát nem látták." |
| 25. | Erre így szólt: "Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. |
| 26. | Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" |
| 27. | Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak. |
| 28. | Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. |
| 29. | De marasztalták: "Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van." Betért hát, és velük maradt. |
| 30. | Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. |
| 31. | Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. |
| 32. | "Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?" |
| 33. | Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsálembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. |
| 34. | Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. |
| 35. | Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor. |
| 36. | Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" |
| 37. | Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. |
| 38. | De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? |
| 39. | Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van." |
| 40. | Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. |
| 41. | De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" |
| 42. | Adtak neki egy darab sült halat. |
| 43. | Fogta és a szemük láttára evett belőle. |
| 44. | Aztán így szólt hozzájuk: "Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak." |
| 45. | Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, s így folytatta: |
| 46. | "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. |
| 47. | Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. |
| 48. | Ti tanúi vagytok ezeknek. |
| 49. | Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg fel nem öltitek a magasságból való erőt." |
| 50. | Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét kitárva megáldotta őket. |
| 51. | Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe. |
| 52. | Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. |
| 53. | Mindig a templomban voltak, és dicsőítették az Istent. |
